A költészet napja

2007 április 11. | Szerző: katha |

Árilis 11. A KÖLTÉSZET NAPJA

Álljon itt néhány vers a kedvenceim közül tiszteletem jeléül.

B. Radó Lili
Ünnep

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.

Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.

Ady: Akarlak, hát hazudjunk

Adás, ígéret, tilalom,
Parancsolat avagy alázat,
Ki leszel, mikor újra látlak?

Színed elé hadd készülhessek.

Ez volt asszonyos életem,
Harapós szájjal igaz útban
Utálatot is így hazudtam,
Ha így kínálták a szerelemet.

Hát sorsom a komédia:
Mért kérdjem, hogy neked is miért kell?
Bemázolom arcomat vérrel
Vagy krétaporral, mint kívánod.

Fölöttünk csak úgy kél, bukik
A Nap s a napok is úgy múlnak,
Szívek bénulnak és megújulnak
S csak mi nem látjuk egymás arcát.

Csak finita commédia
Akarsz te is majd a szemembe
Nézni ájultan és meredve?
Jól van: akarlak, hát hazudjunk

Németh Tibor: Hiányzó bilincsek

Szorítson kezem bilincse,
míg nem remeg, s vér árad,
átbizsereg bőrödön
izgalmamból apró gyöngy,
míg hűsítőn megkeres,
vagy a sivatagi hó
felhevíti a kezed.

Szorítson kezed bilincse,
éreznem kell lelkedet,
míg fehérlő ujj hegyén
az életem megreked.
Egymásból nőtt tenyerünk
sorsvonalán én legyek,
akkor is, ha másért nyúl,
maradhassak még veled.

Szorítsa kezünk bilincse,
a ránk szabott éveket,
mert régi kóborlásunk,
egy csillaghoz vezetett.
Fordítsd napnak arcomat,
csak te tudod, hogy lehet.
Ne veszíts el, ölelj át,
ha bilincsünk engedett.