2007. április 14.

2007 április 14. | Szerző: katha |

 

 

            Gyönyörűen süt a nap! Én meg bent ülök a lakásban, mert annyira fáj a hátam, hogy fájdalmat okoz a mozgás. Ennek ellenére takarítottam, mint egy megszállott. Most meg itt szenvedek. Azt hiszem ennél jobban már nem, mehet el az eszem. De ez nem is biztos. No mindegy, ez van.

            A sárkányom ragyog a fényben. Az utóbbi napikban mindig arra ébredek, hogy a nap bekukucskál az ablakon. Ez új, mert annak ellenére, hogy évek óta itt élek, ilyesmit nem tapasztaltam. De lehet, hogy csak azért lehet benne részem, mert Fütyike, a macskám hajnali negyed 5-kor ébreszt fel, mert neki játszhatnéka van. Szóval bekukucskál a fény. Eleinte bátortalanul, csak az ablaküveg alsó sávját festette narancsszínűre. De tegnap hajnalban már az egész szárny ebben a fényben úszott. Félelmetesen szép a szín. Min a felolvadt arany és vér keveréke. A sárkányom pedig ott áll előtte, megfeszített testtel. A szárnyait a levegőben szétnyitva tartja, a szemeiben pedig csillog a fény. Furcsa, szokatlan árnyalatot és rajzolatot hozva létre. A falakra vetül az árnyéka. Mintha önálló létforma lenne az árnyék. Reszket mindene. Még nem tudom, miért teszi ezt a sárkány. Szeretném tudni.

Hálás vagyok a dinka állatkámnak ezért az élményért. Aki most mellesleg itt szunyókál a fotelben. Előtte megette a fél körtémet. Imádja a kis mocsok. Ja a képen ő látható, még „frissen” Alig volt 4 hetes mikor hozzánk került. Azon aggódunk, hogy mi lesz ha leesik az ágyról… Most meg a szekrény tetején szunyókál délutánonként! Egyszerűen nem lehet nem szeretni. Aki macsekot tart az tudja miért.

Anyukámmal álmodtam. A saját és egy kedves barátnőm (halott) cicája szaladgált körülöttem. Akkorák voltak akár egy jól megtermett spániel. Ja és egy halvány sárga kígyó. Több méter hosszú. Ott tekergett mindenhol, de ha szóltam hozzá úgy jött felém, mint egy kutya. Egy idegen jött be a szobába és azt mondta vár rám valaki, találkozni szeretne velem. Annak ellenére, hogy az tanultam, idegenekkel ne állj szóba, vele mentem. Az utcák kopottak és fénytelenek voltak. Mintha az egész város haldoklana. Az utcán egyszer csak szikrák kezdtek pattogni. Éles fény vakított el, és megláttam egy lábat. Mezítlábas női végtagok voltak. Aztán megjelent a test. Villant egyet és ott állt anyukám. Gyönyörűen ragyogva. Mint egy angyal. Erre gondoltam. A következő pillanatban pedig ott kuporgott a földön, mint egy gyerek. Megállás nélkül beszélt hozzám. Két tetoválást mutatott magán. Egy a szíve fölött pont, mint nekem, a másik pedig a jobb csípője alatt volt. Le akarta tépni magáról. Marta akár egy kutya a koncot. A vére a karomra folyt. Valamit még mondott, én meg felriadtam. Neki nem voltak tetoválásai sosem.

Úgy tervezem, hogy folytatom az elkezdett regényfélém, az Isten kárhozatát. Legnagyobb meglepetésemre érdekli az embereket, kérik, hogy folytassam. egy vízköpő álma

Szerencsére a szomszédok csendben vannak. Az ördögűzés három vagy négy napja szünetel! Hallelúja, ahogy ők mondanák! Illetve kiabálnák.

A házban kb egy éve elhunyt egy idős férfi. A lakását lezárták Ma reggel, pedig felnyitották és kipakolták. Ennek eredménye képen az egész házban penetráns bűz terjeng. Nem lehet se, ablakot se ajtót nyitni. Illetve lehet, ha valaki hányni akar.

Tegnap este fél 9 körül már aludtam. Ilyen is ritkán fordul elő velem. Ma reggel pedig 9 után ébredtem. Magyarán kockásra aludtam a fejem. De annyira élveztem! Olyan jól esett!

Zenét hallgatok, most éppen India Arie: Ready for Love című dalát. Hát ehhez nem kell magyarázat vagy reklám. Tartalmas, tiszta zene.

Érdemes a hivatkozásra kattintva meghallgatni!. Legyen ez egy szép nap!