2007. április 28.
2007 április 28. | Szerző: katha |
Fáradt vagyok magasröptű beszámolókhoz, és eszmefuttatásokhoz. A tegnap nap katasztrofálisra sikeredett. A fenti lakó eláztatott. Mire délben hazaértem a munkából a konyhában és a fürdőszobában kb bokáig állt a víz. Büdös, koszos, ürülékkel teli víz. Fojt a zuhanytálcából, a wc-ből folyamatosan. Fogalmam sem volt, hogy hol kezdjem a takarítást. Ráadásul elég sziszifuszira sikeredett, mivel a pincébe nem lehet lejutni, mert térdig áll a poshadt víz. Mondták a lakók: hívjátok ki a gyorsszolgálatot, a vizesek majd megoldják. Erre én: mi vagyunk a gyorsszolgálat, a férjemet hívnám ki hozzánk. Hurrá! A felmentő seregen ki segít? No hát önmaga… Háromszor játszottuk azt, hogy a fentek ügyeskedtek, mi meg takarítottunk. Először nagymosást tartottak, aztán meg fürödtek és persze wc-re jártak kis és nagydolgot végezni. Megsúgom, volt ám anyázás meg szentségelés. Az utolsó adagot este 10 órakor kaptuk a nyakunkba.
Ma pedig fertőtlenítettem. A kezeimről lassan mállik a klazur. Ráadásul úgy né ki megrepedt a jobb lábfejem csontja. Nem tudok ráállni. A lábujjaim szép formás kis töppedt virslire emlékeztetnek. Ja a legjobb az az egészben, hogy fogalmam sincs, hogy csináltam.
Délután anyagot gyűjtöttem a készülő irományomhoz, az Isten kárhozatához. A főbűnökről, Káinról és hasonló kedves dolgokról olvasgattam. Hát érdekes dolgokra leltem, és ezer gondolat született bennem.
. No erre mondja azt az indián: szép nap ez a halálra…
B. Radó Lili
Tudd meg…
………..
Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.
Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
akit engedtél elmenni csókolatlan.
Mert minden fájni fog, amit nem adtam,
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
Nem láthatsz tengert s arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom,
s hiába hunyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.
Minden hajnal, minden nap alkonyatja,
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed:
mert sohse voltam eleven valóság,
mindenütt, mindig, minden én leszek.
Holnap új nap jön, szebb nap. Mert így van jól.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: