Vers Nektek

2007 június 12. | Szerző: katha |

Mindannyiótoknak szeretettel, mert megérdemlitek :o)
Köszönöm!

Reményik Sándor – A szőnyeg visszája


Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.

De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága Testvér halk szava,
Ki, míg itt járt, föld angyala volt,
S most már a mennynek angyala:

,,A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha – legszebb perceinkben –
A színéből is – valamit.”