csak úgy…

2008 január 12. | Szerző: katha |

 Csoóri Sándor

Lehet, hogy Isten keres újra

Kellermayer Miklósnak

Mikor még mezítláb jártam
porban, fűben,
látott az Isten engem is.
Jobbra egy hant, balra egy vakondtúrás
s két-három villám földbe szúrva.

Ha elbotlottam, félrenézett
s úgy segített, hogy megmosolygott.
Vérem hiába folyt ilyenkor,
köröskörül nagy fény keringett,
mintha lovak futottak volna körbe-körbe.

Lépkedhetek ma földrészek közt,
becsvágyó hazákban, városokban,
vagy tömegsírok szélén, hol ti is jártok,
nem követ szemmel sehol senki.
Jobb kezem mellett fenséges roncstelek,
arrébb a nagy vizeken szörnyeteg anyahajók,
repülő fejszékkel a fedélzeten.
Kit is izgathatna szép, trágár napokon,
hogy mért is kóválygok én tiltott vidékeken?

De ha mégis láttok egyszer
szétnyíló, sárga hasadékot az égen
és megpörkölődött szempillát lebegni
hosszan a Vértes fölött,
lehet, hogy Isten keres újra régi helyemen,
ahol először látott.