Azt hiszem, engem megint kiátkoznak néhányan. A napoknban kaptam – megint- egy körlevelet, amely a sasok varázslatos életéről, illetve túléléséről szól. Természetesen fenséges zenei aláfestéssel, lélegzetelállító fotókkal és a következő szöveggel:
„Fajában a sas rendelkezik a leghosszabb átlagos élettartammal: 70 évig is élhet. De kemény döntést kell hoznia, hogy elérhesse ezt az életkort. 40 éves korában: hosszú, hajlékony karmaival többé már nem tudja megragadni táplálékát. Hosszú, éles csőre meggörbül. Elöregednek szárnyai. Ekkor a sasnak 2 lehetősége marad: vagy elpusztul, vagy egy 150 napig tartó változás fájdalmas folyamatán esik át. A sasnak egy hegy csúcsára kell repülnie, és a fészkén kell ülnie. Itt a sas addig ütögeti csőrét a sziklához, míg az kiszakad. Eztán a sas kivárja, hogy kinőjön új csőre. Majd kiszaggatja karmait. Amikor új karmai nőttek, elkezdi kitépkedni régi tollait. 5 hónappal később sor kerül újjászületésének híres repülésére, és a sas még további 30 évig él.”
A befejező szöveg a következő:
„Gyakran szükséges, hogy a túlélés érdekében végigvigyük a változás folyamatát. Néha szükséges megválnunk régi emlékeinktől, szokásainktól és egyéb régi hagyományainktól. Csak a múlt hordalékától megszabadulva használhatjuk ki a jelent!!”
No hát ez gyönyörű és hangzatos, és természetesen elgondolkodtató ugye? Az ember éppen ezért goondolkodás nélkül küldi tovább (itt kivételesen nem az volt a kisérő szöveg, aszongya hogy: ha nem küldöd tovább 10 embernek 5 percen belül rádszakad az ég!)
Megnéztem én is, elérzékenyültem, hümmögtem, hogy nahát mik vannak, és továbbküldtem. Mert szép. Aztán elgondolkodtam: tényleg igaz? Ez akkora szenzáció illetve különlegesség lenne az állatvilágban, hogy biztosan tanultunk volna róla. De én nem emlékeztem rá. De hát ez közel sem azt jelenti, hogy nem igaz ez az egész. Kutattam a neten, de semmiféle utalást nem találtam a nagy átalakulásra. Így nemrég- kb 1 órája- felhívtam az Állatkertet és a Madártani intézetet.
Elmondtam, hogy mire is vagyok kiváncsi. Elhülve hallgattak. A hölgy elmondta, hogy az átlag életkor kb 20 év, fogságban ez kitolódhat legalább még 10 évet is akár. Az úr először „mondta a magáét”, hogy hogy lehetnek az emberek ennyire buták. Aztán arról beszélt, ami a valóság. Az elöregedett állatok közül sok elvonul meghalni. Semmiféle misztikus átalakuláson nem mennek keresztül. Egyszerűen így biztonságos. Nem tudjál magulat megvédeni. Nyugalomban akarnak elmenni.
Ez alól sem a réti, sem a parlagi sas sem kivétel. Nincs csőr meg karom szaggatás, hiszen, ha a 150 nap éhezésbe nem, akkor a vérveszteségbe simán elpusztulna szegény pára.
No igen. Ez van. Mindentől függetlenül a sas a madárvilág királya. Sajnos erőssen veszélyeztetet faj – ha szabad ezt mondani az emberi hülyeség áldozata
Ez pedig egy nagyon kedves (le)írás ezekről a fenséges állatokról :o)(Hosszú, de megéri elolvasni )
A SAS A sas ragadozó madár, ami azt jelenti, hogy ha egy sast csirizzelbekenünk, és a falhoz vágjuk, hát odaragad. Ettől a tulajdonságától teljesenfüggetlenül, a sas kisebb élő állatokkal táplálkozik. A sasnak sokféle fajtája van, amelyek színre és nagyságra különböznekegymástól, legkisebb a mezei sas vagy kánya, legnagyobb a kőszáli sas, bárvan kis kőszáli sas is, amelyik csak évek múltán, ha már megnőtt, lesz nagykőszáli sassá. A sast sasok nemzik, és ez mindaddig így is lesz, amíg Núbia párduca nemfog szülni egy gyáva nyulat. A sas igen bátor madár, a nálánál gyengébb állatokat, amelyek védekezniképtelenek, halálukat megvető bátorsággal végzi ki, és eszi meg, amiért isa madarak királyának nevezik. Száraz, napos időben látni, amint a sas szép szabályos köröket ír le alevegőben, és mind magasabbra és magasabbra emelkedik, aztán siklórepülésselzuhan le csaknem a földig, amiért is a sast a repülőgépfélék családjáhozsorozzuk. (Linné mgfrdl. sírjbn.) A sast nagy előszeretettel vadásszák, ami úgy történik, hogy a fészkeközelében lesbe áll a vadász, megvárja, míg a sas repülni kezd, akkor golyótereszt bele, s a sas, ha a golyó talált, motorhiba miatt kénytelenleereszkedni. Akkor a vadász odamegy hozzá, és európai módszer szerintfoglyul ejti, azaz agyonüti. A sas igen okos állat, a repülésben kiváló, technikai kísérletekkel isfoglalkozik. Föl van jegyezve róla, hogy egyszer egy kis gyereket akart arepülésre megtanítani, amiért is karmai közé kapta, fölvitte a magasba, éseleresztette. A kísérlet nem sikerült. A sas a fészkét csaknem hozzáférhetetlen helyeken, igen magas fákrarakja, ahová, anélkül, hogy a fa törzsét még külön beszappanozná, nemmászhatnak föl a fészekrabló suhancok. Ide rakja a nősténysas a tojásait,nehogy a rossz emberek rántottát csinálhassanak belőlük. A sas hangjátvijjogásnak nevezik, mert hasonlít a civakodó öregasszonyok hangjához. Asasnak olyan éles szeme van, mint a sasnak. Rendkívül messzire lát, s mikora magasban kering, a legkisebb állatot is meglátja, és lecsap rá. Ez ellenaz állatok úgy védekeznek, hogy sokan vannak, s mivel a sas közülük csakegyre csaphat le, a többiek ezáltal kinn maradnak a vízből, sőt még jól ismulatnak az úgynevezett áldozat pechjén. A sassal közeli rokon a keselyű, ami tulajdonképpen nem más, mint egyolyan sas, amelyik döglött állatokat eszik, ami nagy ízléstelenségre, dekitűnő gyomorra vall: A keselyűk még nagyobbra is megnőnek, mint a sasok,legnagyobb köztük a kondorkeselyű, amely az Andesek vagy Andok hegyláncaibantanyázik, amit ezért Undok hegyláncnak is szoktak nevezni. Úgy a sasnak, mint a keselyűnek élettartama igen hosszú, néha száz év is,ami azonban e madarak kellő időben való lelövésével redukálható. A madarak ecsaládjához tartozik még a griffmadár, amely található a mesekönyvekben, ésamely táplálkozik a mesekedvelő emberek butaságából, tehát élettartama örök.Életük a törvények védelme alatt áll, amennyiben vadászásukat, azaz a butaemberek agyonütését mindenütt szigorúan tiltják. Igen szimpatikus a sasok közt a kétfejű sas, amely csak döglöttállapotban látható, s hajdan címereken tanyázott.… és íme néhány gyönyörűség:
BUKÁZÓ SAS