talán éppen neked…

Valakinek, aki erre járt


Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,
melyeknek titka bennem él.
Te vagy a lélek húrjain
a susogó éjjeli szél.

Te vagy titokzatos
hangja a sóhajos éjnek,
mikor kint felhők siklanak,
s egy álmot félbetépnek.

Halk lüktetés feszíti
a kéklő végtelent,
s az ágak közt, az éjben
lágy remegés dereng.

(Hugo von Hofmannsthal)