ujjaim magánya
(S.GY- nek)
templom lépcsőn ülve
a falak hűvös csendje
érint…
akár kezemen az erek
örök láza…
téged hív
bent imát morzsol ezernyi száj
s, a rózsaablakok mosolyát
szobrok magánya őrzi
évezredeken át.
Én kint várok rád.
a lépcsőn ülve szívem
emlékeddel táncol.
felettem angyalok
hűséges barátok
tán álmodnak helyettem
– mert felébredtem –
réveteg szemükben
jelenem…
az utcán emberek
s, köztük valahol ott vagy Te.
mosolyoddal játszik a reggel
kezed nem érinti kezem
mást simogat ébredésed.
míg rád gondolok Kedves
a templom lépcsőn ülve
megérint a hűvös falak csendje
ujjaim magányát figyelem
talán egyszer
megfogod a kezem.