álom előtt…



ujjaim magánya

 (S.GY- nek)



templom lépcsőn ülve

a falak hűvös csendje

érint…



akár kezemen az erek

örök láza…

téged hív

bent imát morzsol ezernyi száj

s, a rózsaablakok mosolyát

szobrok magánya őrzi

évezredeken át.



Én kint várok rád.

a lépcsőn ülve szívem

emlékeddel táncol.



felettem angyalok

hűséges barátok

tán álmodnak helyettem

– mert felébredtem –

réveteg szemükben

jelenem…



az utcán emberek

s, köztük valahol ott vagy Te.

mosolyoddal játszik a reggel

kezed nem érinti kezem

mást simogat ébredésed.



míg rád gondolok Kedves

a templom lépcsőn ülve

megérint a hűvös falak csendje

ujjaim magányát figyelem

talán egyszer

megfogod a kezem.

Tovább a blogra »