Iain Banks : Darázsgyár (könyvajánló?)

2008 április 28. | Szerző: katha |

 

„Két évvel azután, hogy megöltem Blyth-t, meggyilkoltam Pault, az öcsémet – de egészen más és jóval alapvetőbb okokból, mint amiért Blyth-t eltettem láb alól -, egy évvel később pedig kinyírtam az unokahúgomat, Esmereldát, többé-kevésbé egy hirtelen ötlettől vezérelve. Eddig ennyi. Három. Már évek óta nem öltem meg senkit, és nem is tervezem soha többé. Akkoriban éppen ilyen korszakomat éltem.”

Az apjával egy skót falucska mellett egyedül élő 16 éves Frank története bombaként robbant be a nyolcvanas évek brit irodalmi életébe. Egyes kritikusok kegyetlensége és naturális ábrázolásmódja miatt támadták A Darázsgyárat, mások az egekig magasztalták, és szerzőjében egy kivételes fantáziával, lenyűgöző stílusérzékkel megáldott új tehetséget láttak. Iain Banks első regénye azóta is megosztja az olvasókat, de ennek ellenére a tekintélyes angol napilap, a The Independent szavazásán A Darázsgyárat a huszadik század 100 legjobb regénye közé választották.

 

No ez lenne a hivatalos része a könyvajánlómnak. Ajánlót írtam, pedig… a szőr áll a hátamon a könyvtől. Ráadásul be sem fejeztem. Ha jól emlékszem 183 oldal. Én 120-nál feladtam. Visszavittem a könyvtárba. Aztán olvasgattam a neten- és mindenhol ömlengést találtam. Mennyire szuper, mekkora alkotás ez a könyv. A katarzis pedig! Huh meg háh! Akkor egy pillanatra úgy éreztem, na te liba, jól lemaradtál a lényegről. Első felindulásból vissza akartam menni a könyvtárba és elhozni megint. Aztán a fájdalom lebeszélt róla. Feküdtem, és azon morfondíroztam, hogy tényleg kell ez nekem? Igazán be akarom fejezni? Nem. Ez voltaz egyértelmű válaszom.

Az ajánló tényleg hangzatos. Frank antiszociális és kissé degenerált.  Az életét meséli el. A cselekmény pedig… azt hiszem ez volt a legnagybb bajom. Nincs cselekmény! A fő motívum a reggel felkel, tisztálkodik, majd reggelizik és körbejárja a sziget. Hol nyulakat gyújt fel, hogy pedig a totemoszlopaira szögezi ki az elpusztított állatok fejét. Közben részletes- ebben igazat állítanak az ajánlók- tényleg naturális a leírás- leírásokat kapunk arról, hogy hogy a piálástól hogy rúg be, és hogyan hányja össze magát. Oldalakon keresztül taglaja az író a gyomortartalmat. Frank városi woodoo mester. Bonyolult és gusztustalan rituálékból áll az élete- pl: köldök kosszal, lábújjköröm kosszal, fülzsírral és vizelettel szenteli fel az új csúzliját, hogy mást ne is említsek. Komolyan hisz ebben, és abban, amit a Darázsgyár súg neki. Kb a 110 oldalnál jut el oda a könyv, hogy elárulja mi is a gyár, és hogy működik. Persze néha-néha mesél a gyilkosságokról. De ezekről alig pár sor szól a többi leírás mellett. Fura a fiú, fura az apa, és a bátyja is, aki megszökött a bolondok házából, mert kutyákat gyújtott fel. Szóval az összes szereplő érzelmileg sérült, retardált emberek.  120 oldalon keresztül nem történt semmi. Valószinűleg azon a közel 60 oldalon van rögzítve az a csoda, ami ezt a könyvet a kortárs irodalom kiemelkedő remekévé tette. Valahogy nekem ez nem jött le. Nem érzek késztetést, hogy befejezzem a könyvet, hogy megismerjem a katarzist. Ez a könyv értelmetlen erőszakot és őrületet sugároz csupán. Olyan, mint az élet. Talán bennem van a hiba, de nem vagyok rá vevő.