Kérdések?
2008 április 30. | Szerző: katha |
Van egy kis erőm itt üldögélni, és olvasgatni. Gondoltam, megkérdezem az Arkangyal kártyát mi vár rám 🙂 (itt van a Nők Lapja oldalán) Ezt kaptam válaszul:
Örömteli írás
Gábriel arkangyal üzenete: “Szakíts rá idõt, és jegyezd le a gondolataidat a naplódba, vagy írj cikket, könyvet. Ahogy elmélyül a kapcsolatod az írott szóval, talán isteni sugallatot kapsz majd, hogy cikkeket vagy könyvet írj.”
2008. április 30.
Ma van április utolsó napja. Megint eltelt egy hónap, a napok meg olyan egyformák!
Lelkesen tervezgetjük Szotyi érkezését. Kiderült, hogy a Szotyi fiú név. Hmmm… de miért is zavarna? A cicákom itt rongyol fel le a lakásban, játszik, és a fejünkön ugrál. Neki tetszik a móka J
Szóval a napok egyformák, és a blogok is. Olvasgatok, és mindenhol ugyan azt találom. Elég kiábrándító. Mert olvasgatnék, de mostanában alig-alig írnak a bejegyzésekbe valamit. Inkább zene hemzseg mindenhol, amit egyébként is meghallgathatok. De ha az lenne pl, hogy XY feltesz egy zenét és kommentálná, hogy azért mert… annak jobban örülnék. Személyesebb lenne. Mert elvileg a blog erről szól.
No és a kommentek. Ahogy látom már egymást is gyilkolják az emberek. Lepontozzák meg fikázzák a másikat. Hmmm… könyörgöm ez nem irodalmi vagy művészeti portál… nem kritizálhatjuk a másikat, mert olyan a stílusa amilyen. Nem Máraik meg Aranyok vezetnek itt blogot. Az a fránya pontozás is minek? Verseny van, csak nem tudok róla?
Ha már a „bloggerek” (de gusztustalan egy szó!) köpködnek egymásra, mit szóljak azokhoz, akik azokat kritizálják, akik ide írnak. Pl. itt van az én szerett Jesse barátom. Igen szeretett mivel annyira kitartó, és annyira makacs, hogy már kezdem megszeretni a Drágát. Minden áron a lelkem megmentéséért küzd, még akkor is, ha nem kértem. Nem tud, vagy nem akar rólam leszakadni. (De tegyük hozzá másokról sem. Mindenhol otthagyja a kézjegyét ) Eleinte nevettem rajta, aztán idegesített, dühített- mivel már azokba is belekötöt takik hozzám irogattak- Aztán meguntam, és leállítottam a kommenteket. Illetve nem jelenhetnek meg azonnal. Kis barátom dícséretére legyen mondva nem adta fel-, hisz ahogy írta nekem szól minden üzenete- kitartóan folytatta. Most legutoljára a Diliházba küldött kezelésre. Hát nem édes? J Gondoltam- első felindulásból írok neki olyan cifrát hogy a szeme is kigúvad, ha elolvassa, vagy átalakítom a blogom valamiféle tömeggyilkosos sátánista szentéjjé, de felesleges. Túl nagy munka lenne átírni mindent, ő meg annyit nem ér. (Ráadsául elgondolkodtató, hogy nincs jobb dolga-pl család, hobbi, barátok, templomba járás, akármi, mint az h velem foglalkozzon? ) A blog engem tükröz, rossz és jó napjaimon egyaránt. Érdekes egyébként, hogy mit várnak tőlem- tőlünk az emberek. Ha szépeket meg jókat írok akkor tök jó fej vagyok, de ha le merem írni, hogy a vallásos emberek közt is van elmebajos, vagy nem minden fekete vagy fehér az életben, (pl egy anya fejbelövi a drogos fiát,) máris megbuktam a vizsgán. Hazug és gonosz leszek egyből. Háááááát ez van. Ilyen az élet J
Nagyon sok, túl sok nyomor és baj van a világban. De nem erről szól az élet mindig. Akkor nyitnék egy olyan blogot aminek az lenne a neve, hogy Siralomház. De az élet, az életem nem erről szól. Mert az élet csodaszép, tele ajándékkal és reménnyel. Látom mindkettőt, feketét és fehéret egyaránt. Nem érdekel, ha másnak nem tetszik. Nem tudok és nem is akarok megfelelni mindenkinek. Képtelenség. Most valószinűleg reggelre vagy holnap kapok egy jó kis zaftos kommentet Jesse barátomtól. Sebaj. Azért van a törlés gomb, hogy használjam. A baj az, hogy nem mindenki “kezeli” így az ilyen “Jesse féle kommenteket” Sokan elkeserednek, máshogy kezdenek írni, hogy megfeleljenek az ilyen embereknek. Vagy egyszerűen törlik a blogjuk. No az én véleményem az, hogy nem érnek ennyit ezek az emberek.
Jelentem alássan nem megyek diliházba még egy darabig, nem rabolnak el ufók és nem szállnak meg démonok. (alapjáraton lökött vagyok J J ) Ja és mért nem? Mert nem hiszek bennük. Na szóval olvasok tovább, írok tovább, mert az nekem jó J
Jaj míg el nem felejtem: írtam új filmajánlót: Olyan igazi szerelmes vígjáték, mégis más. Én élveztem! Szakíts ha bírsz! (katt a szövegre)
Most pedig megyek aludni J Édes álmot mindenkinek! J
Ez pedig egy jó éjt pusziJ
Csak egy puszi…
egy az ajkadra,
érezni nemes ízeid,
egy a nyakadra,
követve ereid lüktetését,
egy a füledre,
mi súgja, vágyom rád.
egy mellkasodra,
érezni tested melegét.
egy hasadra,
süppedni szuszogásodban,
egy ágyékodra,
alázattal, finoman
egy combjaidra,
feszes ívük dicsérni
egy fenekedre,
belekapaszkodni érzékiségébe
egy a hátadra
verejtéked gyöngyeit itatva
egy vállaidra
erős pillérként csodálni
egy tarkódra
borzongatni édes vágyad
s, egy újra ajkadra
megköszönni, hogy rád találtam
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Most már mindent értek Kedves Katha., De te most ne törödj ilyesmivel, csak használd a törlést és kész, itt is vannak lököttek, mint mindenhol. Te csak gyógyulj, szép és vidám dolgokra gondolj. Írj , mert ez a karmád. Tehetséged van, és ez kötelességgel jár. Mindennap átjövök hozzád és elolvaslak, és várom, hogy felgyógyulj.