képeslapok – sivatag
2009 január 8. | Szerző: katha |
Van úgy, hogy egy érintésben feloldódik a világ. Ilyenkor elcsitul a szél, mosolyogni kezd a reggel, és gyöngyként gurul szét az ébredés. Egyetlen percre érezlek újra. Tisztán látom alabástrom arcod, mit talán dérrel festett a hanali szél. Lélegzem általad, míg szíved a kezemben lüktet, véred ajkamon csorduló méz. Megtagadott hittel lüktet körülötted a mindenség. Felém fordulsz, és én tudom, sivatagok magánya szemedben a fény.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szóval újra verselysz. 🙂
verselsz
SZép!
Filmes játékra hívlak.
Részletek a blogomban 🙂
Még több írást szeretnék már olvasni tőled.