Van úgy, hogy egy érintésben feloldódik a világ. Ilyenkor elcsitul a szél, mosolyogni kezd a reggel, és gyöngyként gurul szét az ébredés. Egyetlen percre érezlek újra. Tisztán látom alabástrom arcod, mit talán dérrel festett a hanali szél. Lélegzem általad, míg szíved a kezemben lüktet, véred ajkamon csorduló méz. Megtagadott hittel lüktet körülötted a mindenség. Felém fordulsz, és én tudom, sivatagok magánya szemedben a fény.