2009 január 21. | Szerző: katha |

 Bennem Istenné lehettél volna, kit négykézláb csúszva imád az ég. Ki elé némán borul le a csend, és kiről ódákat zúg szél. Hegytetőn te lettél volna a fehér fagy, pusztában az utolsó csepp víz. Vöröslő hajnal sírt volna öleden, míg