Írnom kellene valami értelmeset. De most tele vagyok keserűséggel. Rá kellett döbbennem, hogy mindenki éli az életét, jön megy, én pedig egy szobában, egy ágyban élek jóformán. Egyre nehezebb elhinnem, hogy rendbe jön minden, hogy ez a tavasz igazabb, szebb és boldogabb lesz.
No de félre bú!
A jó Isten mindíg tudja mi a jó nekünk, mire van szükségünk. Úgy látszik nekem erre. A munkám csodával határos módon megmaradt, a főnökeim hallani sem akarnak arról, hogy elmegyek. Átminősítettek 4 órásnak, és hetente csak max 2x kell bemennem, 1-2 órára. A többi munkát itthon , fekve, el tudom végezni.
Most van egy új orvos aki hamarosan fogad, és remélem érdemlegesen is tesz valamit értem. Jógázni fogok, és úszni. És remélem újra bizakodva nézni a holnapba :o)
Van időm gondolkodni. ( Talán túl sok is. ) Mindenki erősnek lát, tele hittel és kitartással meg mindenféle jó meg szép dologgal. De ez nem így van. Egy barátom mondta nekem, Kata te minden este meghalsz egy kicsit, hogy másnap újra szüless. Talán igaza van. Mostanában sokat sírok és bámulok csak ki a fejemből. Ilyankor szörnyű gondolataim vannak, tele negatív felhanggal. A fát látom, és az erdő meg elveszett. De hamar elmúlik, és újra tudok mosolyogni és hinni abban, hogy rendbe jön minden. Így van ez jól.
Néha úgy érzem a hitem kevés, nincs bennem elég alázat, kitartás és buzgóság a kegyelet felé, képtelen vagyok a tiszta hitre. Ilyenkor elkeseredek és bemagyarázom magamnak, hogy ez az oka annak, hogy ebben a helyzetben vagyok. Talán igaz. De azért nagyon remélem, hogy a holnapok, sőt a ma is szebb és jobb lesz, attól függetlenül, hogy hogyan is érzem magam. Na jó zavaros vagyok. De legalább én értem mit is akartam mondani. :o)
Gyakran félek a csendtől. Azt hiszem azért, mert ilyenkor nem bújhatok el sem Isten, sem Önmagam elől.
Megint nem tudok mutogatni, mert ajándékok készülnek :o)
Arcodra lelve….
ma már tudom
minden elmúlik egyszer
az élet
– mit apám álmodott
a részem
és a saját álmaim
mind mind
mint az olvadt láva
kihűl
nyomot így hagyva
percekre benned.
halálos csókok
nincsenek
sem örök áldás
csak néhány vallomás
imádság
– hallod Uram?
neked szól minden fohász!
az ég nem nyílik meg
senkinek
a folyók nem áradnak
érted
de meglásd
a tavasz eljön
új virág nyílik
a régi érzések tövén
– tudod mit mondtak egyszer?
a szentek sohasem bántanak
tűsarkú cipő és harisnyatartó
csábítás és ígéret
– maradj csendben
mondj olyat mi jól esne
egy percre légy az
kit úgy szeretek
egy angyal
kinek szárnya megérintett
– tudd szeretlek
önmagam táplálom
veled
hogy éljek
hogy tudtodra adjam
az élet
oly szent
akár egy újszülött gyermek
első könnye
– belőled Isten lett bennem
elérhetettlen
de láttam egy angyalt
anyám arcát kőbe faragva
és megérintett a csend
ma szerettem volna
hozzád bújni
füledbe súgni
kérlek szeress!
– látod ? a szárnyaid
a sarokba hullva
az ősök vérét hordozva
segítenek
hogy elmondjam
hogy köszönjem
léted
mert megérintett a csend
ma már tudom
kőoltárok nem kellenek
leromboltam mind
mit magamban építettem
– neked
ahová helyeztelek
imádni és szolgálni
szenvedve
– mert így szokás
ez az igazi szerelem
nevess velem!
– látod?
lehajoltam
és a kövek közt
arcodra leltem
ember lettél
ma már így szeretlek
tudod kedves
a szemedben
megláttam Istent
felettünk lebegett
és a csendben
most megérintelek