locsi-fecsi

2009 július 9. | Szerző: katha |

 Megint eltelt jó néhány nap. Igazán nem történik semmi, fekszem változatlanul. Most megfizethető alternatívákat keresünk. Nem sok sikerrel sajnos. Belefáradtam. Nagyon érzékeny lettem a viharra. Mielőtt jön kb 1-2 óraával begörcsöl a sérv és fetrengek a fájdalomtól- szó szerint. Napokig fel sem tudok kellni. Hát ez van.

Hímzek, olvasok, filmezek. Hamarosan írok ajánlókat is. Legalább is igyekszem.

Hívtak játékra is,6 nem túl lényeges dolgot kellene írnom magamról:

1, nagyon szeretem azt a pillanatot amikor kinyitom az új csomag kávét, az illata bódító! 🙂
2, Minden reggel együtt kávézom a férjemmel, még ha ez éppen hajnali fél 5-kor is van. Ez olyan ritus, amit nem hagynék ki semmi kincsért sem, mégha a kávéspohárral a kezemben alszom is el  :o)
3, Ki nem állhatom a romantikus könyveket és filmeket. Rózsaszín ködbe bújt szűziesen tiszta magányos nők és a fehér lovas hercegek… áááááá! :o))
4, Én rossz világba születtem. Szeretném ha manók, tündérek, sárkányos és egyéb fantázialények rohangálnának köztünk :o)
5, Még mindíg sokat morfondírozok azon, hogy a földalattin tényleg láttam-e az a manót vagy csak kicsit megőrültem. :o)
6, locsogok-fecsegek örökké :o)

Íme az én két kis drágám :o)