napról napra nehezebben.
2009 augusztus 7. | Szerző: katha |
A betegség megvisel. Egyre jobban sorvad a jobb lábam. Már nem érzek a combom hátsó részén szinte semmit. Honnan tudom? Hát belém állt tövig a tű, és örökké ráfekszem az ollóra- ollóőrt kell gyártanom sürgősen.- és nem érzem egyáltalán. A hab a tortán az volt, mikor a férjemtől megkérdeztem: te mit csinálsz? Válasz megpusziltam a combod. Én meg nem érzem egyáltalán. A doki persze a szokásos monológot adja elő: pihengessek, ússzak majd jobb lesz.
Szóval a betegség megvisel, lelkileg, fizikailag és anyagilag. Egy keresetből lehetettlen megélni. SZÓVAL, HA VALAKI TUD VALAMILYEN ITTHONI-MEGBÍZHATÓ- MUNKÁT, NAGYON SZÉPEN KÉREM GONDOLJON RÁM IS! KÖSZÖNÖM!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Istenem, ha tudnék csodát tenni, de jó lenne !!!
Egy szerető férj csókja biztos gyógyír! Egy hosszú, teljes kezelést írok ki belőle a számodra:))
Remélem egyszer az a bizonyos óriás kerék elindul felfelé és bízom hogy az állapotodban javulás fog kezdődni. Addig is nézz be hozzám mert egy játékra hívlak.
Kedves Katha, bármit mondanék, olyan elcsépeltül hangzana úgy érzem. De mindig gondolok rád sok szeretettel.
Nem tudok ilyen munkát sajnos, de ha bármit hallok, feltétlenül szólok.
Állatkák jól vannak? És láttál-e jó filmet mostanában?
A sárkánykád irtó aranyos!!
Szebb holnapot kívánok neked – a Te szavaiddal élve!
puszi