A betegség megvisel. Egyre jobban sorvad a jobb lábam. Már nem érzek a combom hátsó részén szinte semmit. Honnan tudom? Hát belém állt tövig a tű, és örökké ráfekszem az ollóra- ollóőrt kell gyártanom sürgősen.- és nem érzem egyáltalán. A hab a tortán az volt, mikor a férjemtől megkérdeztem: te mit csinálsz? Válasz megpusziltam a combod. Én meg nem érzem egyáltalán. A doki persze a szokásos monológot adja elő: pihengessek, ússzak majd jobb lesz.
Szóval a betegség megvisel, lelkileg, fizikailag és anyagilag. Egy keresetből lehetettlen megélni. SZÓVAL, HA VALAKI TUD VALAMILYEN ITTHONI-MEGBÍZHATÓ- MUNKÁT, NAGYON SZÉPEN KÉREM GONDOLJON RÁM IS! KÖSZÖNÖM!