ember tervez?

1.0lélegző érintéshttps://lelegzoerintes.cafeblog.hukathahttps://lelegzoerintes.cafeblog.hu/author/katha/ember tervez? Nem is tudom hol kezdjem. Lejárt az 1 év táppénzem, voltam bizottság előtt is. Nem vagyok együttműködő, mert a rendszer szerint nem válltom ki a felírt gyógyszereket - azon túl, hogy méregdrágák, nem is hatnak- és a 37 évemmel túl fiatal vagyok a leszázalékoláshoz, és a betegséghez. Szóval valamit lépnem kellett, mivel a pénztárcám éhenhalt. A cégem örömmel várt vissza, úgyhogy nosza rajta nekiestem. Abban maradtunk, hogy napi 3 órát leszek bent, pénteken meg 8-at. A végeredmény : A második nap már jajgattam a lefekvésnél. Gerincöv ide, gerincöv oda az agyamban villámok cikáztak kb 1 óra ülés után. Az első hét péntekjén, 4 órát bírtam aztán hazamentem. A múlt héten kétszer estem össze, és állandóak lettek a görcsök, felerősödött a zsibbadás, és egy újabb rész lett érzéketlen a jobb lábamon. De én lelkesen dolgoztam tovább. Aztán a hétfői újabb rosszullét után a doki közölte, hogy ezalatt a két és fél hét alatt visszaestem hónapoknyi javulást. Folytassam nyugodtan, ha tolókocsiban akarok kikötni rövid időn belül. A héten tehát befejeződik a munkahelyi karrierem. Kezdődik előről minden. Fekvés, napi max 1 óra séta-ha birok- fekvés, egy kis üldögélés, majd fekvés, heti 1-2 úszás, és ha igaz végre jóga- azt mondják segít- ja és persze fekvés és fekvés és fekvés. Ezt hívja a doki rehabilitációnak. Nem tudom mit érzek, vagy mit gondoljak. Zavarodott vagyok. Dolgozni szerettem volna újra, visszakapni a hétköznapjaim. Nem ment. Elvették végleg. Azt mondják, és hiszem is, hogy a Jó Isten mindíg tudja, és megadja azt amire szükségünk van. Nekem mire van szükségem? Leültettet az Úr, gondolkodni. Hát van min. Fura, de nem félek, illetve nem úgy ahogy eddig. Valami mindíg van, nem igaz? Én mindíg arról álmodtam, hogy írok, alkotok. Mindíg fel akartam állni, kilépni a mókuskerékből. De csak a szám járt, mert féltem, hogy elvesztem azt a kevés biztonságot is a lábam alól mit a munka jelentett. Anyagi és lelki. Rendszeresség, állandóság ez volt a lényeg, ebbe kapaszkodtam ahogy tudtam. Ha nincs ez a betegség, soha a büdös életben nem álltam volna fel a kis irodámból a sok táblázatom és intéznivalóm mellől. Csak sírtam volna, vágyakozva egy különbb, teljesebb, boldogabb élet után. A képzelet és a valóság más, jócskán más. Ez van. Nem tudom mit hoz a holnap. Csak azt, hogy akár hogy is félek, akár hogy is jár a szám a Jó Isten mindíg segít. Eddig is, mindíg történt valami apróság, ami segített tovább lépni. Apró csodákból áll az én kis életem. Hálás vagyok érte. Nem tudok mutogatni, nem azért mert nem hímeztem, hanem azért mert ajándékot készítettem és csak szombaton adom át az ajándékot. Izgulok! Remélem örömét leli benne az akinek készítettem. Van sok sok új szerelmem, megint vagy 20 évnyi varrnivalót szedegettem össze. :o) Mindenki gyűlyt mintákat, én is. Elsősorban HAED-eket. Sok sok gyűlt össze, de meghalt a gépünk és a fele elveszett. szóval kezdhetem előről a guberálást a neten :o) Nem baj, nagyon szeretem ! Szotyika lassan igazi harcikutyává nőtte ki magát. Ha hall valamit ugat a Drágám. A morgás nem megy, vagy nem tudja mi az, de ez mellékes. Szóval, ha valaki kéri örző védő munkára, akkor viheti őt! :o)) Na eleget fecsengtem. Hívtak játékra, kaptam díjat, köszönöm!! Pótlom a lemaradásaimat! Puszkatha <CENTER><IMG class=blogkep src="https://lelegzoerintes.cafeblog.hu/files/HAEJBGQS105AliceinClockwork.jpg" align=center></CENTER> rich