A FÖLD NAPJA

2007 április 22. | Szerző: katha

 Írtam ma össze vissza, de a legfontosabbról megfeledkeztem.

A FÖLD NAPJA VAN.

Azt hiszem nem tudok újat vagy jobbat mondani mint azt amit mások már elmondtak. Így meg sem kísérlem. Felesleges lenne.

Álljon itt a csend ajándéka. Az indiánok bölcsessége, és egy dal a Föld dala tiszteletem és elsősorban szeretetem jeléül. 

“Azt mondta, bajban van a Föld, bajban van a földrész, s hogy a mi a földünkön, a Teknősbéka szigetén* baj van az egyensúllyal. Azt mondta, hogy az erőszakos, agresszív, analitikus, intellektuális, felépítő, aktív energia nagyon túlsúlyba került az asszonyi befogadó, tápláló, magát megadó energiával szemben. Azt mondta, ki kell egyenesednünk és meg kell találnunk az egyensúlyunkat. S mivel elveszítettük az egyensúlyunkat, nagyobb súlyt kell fektetnünk a megadásra, arra, hogy képesek legyünk befogadni, adni, táplálni. Asszonyként szólt hozzám, s az én feladatom, hogy ezt az üzenetet elsősorban az asszonyoknak továbbadjam. De nemcsak az asszonyoknak van nagy szükségük rá, hogy ily módon megerősödjenek; mindnyájunknak egyformán szükségünk van erre, úgy a férfiaknak, mint a nőknek. Az asszonyok beleszülettek ebbe a térbe. Nekünk természetesebb a befogadás, a táplálás. Az asszonyok testi felépítése is ezt hangsúlyozza. Mégis még a mi asszonyainknak, a mi társadalmunkban is nehezére esik ezt a feladatot teljesíteni. Egyikünk sem tanulta meg, hogyan kell egyszerűen engedni, hagyni, hogy ez a dolog megtörténjen. Tudjuk, hogyan kell valamit megtennünk, tudjuk, hogyan állítsunk elő valamit, hogyan készítsünk el valamit, tudjuk, mit hogyan kell megpróbálni. De hagynunk kell, hogy nyitottak legyünk, meg kell adni magunkat, szolgálnunk kell. Mindezekről a dolgokról szinte semmit sem tudunk. Még azt is mondta nekem, hogy elsősorban az asszonyoknak kell megtalálniuk azt a helyet, a saját helyük erejét, és hogy az egész társadalomnak, úgy a férfiaknak, mint a nőknek szüksége van erre a kiegyenlítődésre, hogy magunkat is kiegyensúlyozott állapotba hozhassuk.”

Brooke Medicine Eagle, Nez Percé és Sioux

[*] Az észak-amerikai indiánok mitológiájában Észak-Amerika elnevezése (A ford.)

 

 

 

 

2007. április 22.

2007 április 22. | Szerző: katha

 

 

            Nos eltelt néhány nap megint. Jó érzés úgy ébredni, hogy kapok levegőt, és nem akarok megfulladni a manduláimtól. Piszkosul megfáztam. Akkor, mikor az apukám kórházba került a vírus miatt és itthon is mindenki 39 fokos lázzal feküdt, akkor bezzeg semmi bajom nem lett! Most meg? 23 fokos melegben kimentem papucsban, meztélláb kb. másfél órára, és tessék! Nesze nekem tavasz! Taknyom-nyálam egyben, ráadásul a mandulám akkora, mint az ölöm, és hogy jól érezzem magam, ingázok a mosdó meg a szoba közt. Csak azt nem tudom mi is, jön már belőlem?? No mindegy! Ez jutott.

             Most tényleg gyönyörű az idő. 5 napja rostoklok a lakásba, remélem, ki tudok menni egy picit, sétálni végre. Megveszek érte!

            Találkoztam kedvenc barátnőmmel, aki éppen férjhez menési mizériában szenved. Kaptam tőle nagyion kis pöpec meghívókat, illetve VIP jegyeket. Két hét és bekötik a fejét. Nagyon ráfér már a boldogság. Bár ez hülyeség, eddig is boldog volt a lelkem!

            A sárkányom most megpihent. Napokon keresztül furcsán viselkedett. Rezgett minden körülötte és tüzet hagyott maga után bármerre ment. Gyakran álltam a lángok közt, éreztem a benne rejlő forróságot és a vágyat.

            Amikor ide ültem, hogy írok azt hittem szómenésem lesz, de tévedtem. Nem nagyon akaródzik most. Valahogy nem akarom elveszíteni a gondolataim. Nem akarom, hogy megszülessenek. Biztosan más is van ezzel így. Van jó néhány ember, aki szinte megállás nélkül képes beszélni. Régebben azt mondták én is ilyen cserfes voltam. De ma már nem érzem szükségét. Lehet, hogy a blogom is egy -kétmondatosra fog fogyni?

            Most éppen Kosheen-t hallgatok. Nem mai darab az, biztos, de szeretem.

Néha, mikor nem is várnánk, felbukkan a múlt. Vegyes érzéseket ébresztve. Az idő tényleg segít. Segít lehiggadni, és más perspektívába helyezni az eseményeket. A győzelmek és az elszenvedett vereségek, sérelmek már gyerekeseknek tűnnek. De egy biztos. Nem feledhetőek. Legalább is nem akarok felejteni. Hiszen erősebbé és kitartóbbá tettek. Akkor úgy éreztem a lelkem nagy része elpusztult, majd azt, hogy magával Istennel is képes, lennék szembe szállni. Ma is így gondolom. Az egy dolog, hogy valószínűleg beledöglenék. De ez nem számít. Az elveszett lelkem darabja helyére pedig új született. Nem tisztább. De talán jobb. Szeretném hinni, hogy így van. Azt írtam erősebb lettem, és bárkivel szembe szállnék. Igaz. De az is, hogy ma már félre állok. Nem hagyom magam provokálni, és nem ugrok fejest a kútba, ha valaki belesik. Csak olyanért, aki érdemes. Olyanért gondolkodás nélkül adnám az életem, ha kell szó szerint is. Ezzel azt hiszem ezzel sosem volt gondom. Talán ez volt az ami mindig bajba sodort, hogy hiszek az emberek tisztaságában. Még akkor is, ha az illető méltatlan rá. Persze én iszom a levét. Én szenvedem meg. Ez van.

Talán annyit változtam, hogy képes lettem nemet mondani. Olyan emberek kísérték az utam (és remélem, kísérik is) akik megmutatták milyen az, ha meghasonlok önmagammal, milyen az, ha olyan célért küzdök, ami sosem volt az enyém, és milyen az lemondani önmagamról. Tanultam harcot, küzdelmet és könnyet. Tanultam alázatot és azt, hogy minden olyan amilyennek először érzem vagy látom. Működnek az ösztöneim kő keményem. Csak én ezt átoknak éltem meg, vagy egyáltalán nem foglalkoztam ezzel.

Hálás vagyok a sorsomnak, hogy úgy alakul, ahogy. Tudom, hogy jó úton járok. Megtaláltam a helyem és a hitem ebben a világban. Tudom mi a célom, és azt is, hogy kitartó munkával el is érem. Nem csak önmagamért, hanem azokért, akiket hátra hagytam, akik számítanak rám és hisznek bennem.

Megértettem, hogy átlag embernek, annak a bizonyos szürke kis egérnek jó lenni. Mert annak társai és szerettei vannak. A felemelkedés egyetlen útja az alázat az iránt, amit csinálsz, vagy képviselsz, és persze a hit önmagunkban. Még akkor is, ha mások holtan szeretnének látni, és a sírodon ülnek tort, várva, hogy végre megérkezz.

Tudom, hogy nagy szavak. Azt is, hogy sokan nevetnek rajtam. Gyereknek tartanak és naiv kis libának. Hát nem édesek? Szeretem őket! Isten lássa lelkem szívemből! Azt is tudom, hogy még annyit, de annyit fogok pofára esni, hogy az kifejezhetetlen. De azt hiszem így van ez jól. Nem biztos, hogy fel tudok állni. Illetve fel tudok, csak nem azonnal. Na és?? Nem fogom a sebeim nyalogatva a saját önsajnálatomba és könnyeimbe fulladni. Sírdogálva, lehorzsolt térdel is lehet üldögélni és nézelődni, míg erőm nem lesz felállni nem igaz?

Így én azt mondom: Éljen az élet! Éljen a könny, a mosoly a szenvedély és a szerelem! Csak a taknyot hagynám ki, Isten uccse!

Na ideje lelőni magam. Van elég dolgom, azt hiszem. Szeretnék varrni, mert a Nő sosem készül el. Meg olvasnom is illene, és persze ellátni a családot meg magamat. Írni is kellene a tovább az egy vízköpő álma blogomba. Sajnos elég kevés a visszajelzés. Így nehezebb. De nem adom fel. Folytatom! Itt az Isten kárhozata /A kilencedik álom/   

Van jó hírem is! A filmes blogom felkerült a NlCafe főoldalára. A szórakozzunk rovatban. Igaz egyelőre csak ennyi jelenik meg Tipp: Még több filmkritikát olvashatsz a Nők Lapja Cafe Így látom én a filmeket c. blogjában » De hamarosan kapok egy önálló kis dobozkát! Szóval ennek most nagyon örülök!

            Ígértem zenét:

Seal: Human Beings és Seal: Kiss from a rose. Nagyon remélem, hogy sikerül beillesztenem

 

Akiket pedig mostanság ajánlani tudok:

https://vblog.cafeblog.hu/

https://tunemenyekbalja.cafeblog.hu/index.php

https://lyrian.cafeblog.hu/index.php

https://alkimista.cafeblog.hu/

Persze többen is vannak. De ma őket olvastam. :o)

 

Szép napot nektek és magamnak is!

 

 

 

 

2007. április 15.

2007 április 15. | Szerző: katha

 

 

            Most van kedvem írni. Magányos, mégis termékeny volt ez a nap. Hajnali fél 5-kor ébredtem, és nem tudtam visszaaludni. Így jött a szokásos: kávéfőzés, persze csendesen, mert a család még az igazak álmát aludta. Hét körül már itt püföltem a gépet. Illetve a klaviatúrát. Megírtam „ A nyolcadik álom” című részt.  egy vízköpő álma . Úgy érzem egészen, jól haladok. Tegnap elkészült végre a Végtelen történet filmajánlója. Nagyon büszke voltam, mert jól sikerült, tele képekkel és a videóval. így látom én a filmeket .

            Néha bánom, hogy külön- külön vezetem a blogokat. Lehet, hogy könnyebb lenne az egész egybegyúrva. De azt hiszem az nem én lennék. Hiszen azért kezdtem írni, hogy megszabaduljak a démonjaimtól. A másik kettő is én vagyok, csak kicsit másként. No mindegy, már nem variálok rajta.

            Napok óta egy dal jár a fejemben. A V Moto’Rock A gömb című száma. Istenem mennyire szerettem! De nem tudom, hogy hol szerezhetném meg, honnan lehetne letölteni.

A szöveg azért itt van:

 V-Moto’Rock : A Gömb

Kezdetben volt egy nagy korong
Lent a föld lapos s fent a csillagok
Alattunk lent az ördögök
Felettünk fent az angyalok
Így játszadoztak az emberek
Éltek és álmodtak, mi más lehet
De néhány kíváncsi ezek felett
Valami újat keresgetett
Mert nem hitte el hogy nem lehet
A korong széléig merészkedett
Hátukon egy-egy nagy hátizsák
S csak gyűlt bele lassan az igazság
Mely súly alatt a korong szélei
Elkezdtek lassan gömbé hajlani
Így hát egy helyre gyűlt a sok kíváncsi
Most együtt kell valami jót csinálni
Mert az angyalok fáztak az űrben fent
Az ördögök unták a pokolban lent
Hát összegyűltünk a felszínen
Hisz békésen elférhetnénk ennyien

Hát ez lenne az.

            Szóval ott tartottam, hogy sokat írtam. Utána olvastam, és varrtam a Lila ruhás nőt. Egyszerűen herótom van tőle!!!! Érdekes módon elég nagy részt sikerült kivarrnom. Ez pedig nem árt!

            A macskám itt alszik mellettem. Ma elég nyugodt volt, csak hajnalba ugrott fel a fregorira, hogy letépkedje a zoknikat. Éppen most olvastam Alf blogjában, hogy az ő macskája is szereti a koszos zoknikat. Az enyém mindenfélét szeret. Rendszeresen ellopja a lányom melltartóját. A fél kosár a fején, és úgy rohangál a lakásban. Ha pedig el akarjuk venni, kitör a botrány. Prüszköl és fut tovább. Egyszer megpróbálom lefényképezni. 

            A sárkányom ma megint a hajnali fényben fürösztötte magát. Igen úgy érzem, fürdik a fényben. Feltöltődik tőle. Ma rám nézett, a szemében még ott játszott a fény és megmutatta az eget. A hajnal még nyújtózott a felhők közt. Semmihez sem fogható a látvány.

            Sokat gondolkodtam azon, hogy ez a lény bennem él, vagy csak általam. Nem tudom eldönteni, hogy én ő vagyok, vagy egy különálló személyiség.  Na jól bele zavarodtam!

            Megtörtént a baj. A macskás álom utolért. A baj nem engem, hanem azt akire vonatkozott. Tudom, hogy hülyeségnek tűnik, de anyu mindig megjelenik álmomban és elmondja mi lesz. Most is szólt. Bekövetkezett. Nem írom le mi. De akit érintett az hozzám nagyon közel áll. Ráadásul egy olyan ember művelte vele, aki annyit sem érdemel, hogy megüssem. Semmit sem. Olyasmit tett ami elfogadhatatlan és megbocsáthatatlan a szememben. A törvények… a saját beteges törvényeik. Inkább abbahagyom, mielőtt olyat írnék le, amitől füstölne, vagy kiégne a gép.

            Kedves Mamikám aláírása az, hogy idegeskedni annyit tesz, mint mások hülyeségén rágódni. Vagy valami hasonlót. Igaza lehet!  Szegénykém vizsgára készül. Kivan akár a liba. Nagyon, nagyon szorítok neki! A fél országot megeszi a vizsgák miatti láz, meg idegesség. Annyi elfojtott energia kering az emberekben, hogy ebből szerintem egy atomerőművet lehetne üzemeltetni.

            Lassan elfogy a nap. Most jólesne egy kis séta. E helyett hamarosan felállok és elmosogatok, majd forró zuhany. Kimossa belőlem a napi nyűgöt. Áldott legyen a feltalálója!

            Holnap új nap jön, munkával és a szokásos őrülettel. Sebaj! Arra gondolok, hogy a templom az Üllői úton várni fog. A térdeplő kőangyalaival és a bejárat feletti két tátott szájú vízköpőjével. Köszönök nekik, válasz képen pedig megkondulnak a harangok. Mosolygok majd, aztán rájövök a 8 órás misére hív a harang, én meg elkéstem.

            De ez a holnap zenéje. Őrizzék ma angyalok az álmunk!

Ez pedig az egyik kedvencem. Ha bánat ér, vagy csak szeretnék, ellazulni ezt hallgatom.

Enya: its in the rain