lélegző érintés
csak néhány gondolat...

Isten végez?

2009 március 28. | Szerző:

 

 


 


Írnom kellene valami értelmeset. De most tele vagyok keserűséggel. Rá kellett döbbennem, hogy mindenki éli az életét, jön megy, én pedig egy szobában, egy ágyban élek jóformán. Egyre nehezebb elhinnem, hogy rendbe jön minden, hogy ez a tavasz igazabb, szebb és boldogabb lesz. 
No de félre bú!
 A jó Isten mindíg tudja mi a jó nekünk, mire van szükségünk. Úgy látszik nekem erre. A munkám csodával határos módon megmaradt, a főnökeim hallani sem akarnak arról, hogy elmegyek. Átminősítettek 4 órásnak, és hetente csak max 2x kell bemennem, 1-2 órára. A többi munkát itthon , fekve, el tudom végezni.
Most van egy új orvos aki hamarosan fogad, és remélem érdemlegesen is tesz valamit értem. Jógázni fogok, és úszni. És remélem újra bizakodva nézni a holnapba :o)
Van időm gondolkodni. ( Talán túl sok is. ) Mindenki erősnek lát, tele hittel és kitartással meg mindenféle jó meg szép dologgal. De ez nem így van. Egy barátom mondta nekem, Kata te minden este meghalsz egy kicsit, hogy másnap újra szüless. Talán igaza van. Mostanában sokat sírok és bámulok csak ki a fejemből. Ilyankor szörnyű gondolataim vannak, tele negatív felhanggal. A fát látom, és az erdő meg elveszett. De hamar elmúlik, és újra tudok mosolyogni és hinni abban, hogy rendbe jön minden. Így van ez jól.
Néha úgy érzem a hitem kevés, nincs bennem elég alázat, kitartás és buzgóság a kegyelet felé, képtelen vagyok a tiszta hitre. Ilyenkor elkeseredek és bemagyarázom magamnak, hogy ez az oka annak, hogy ebben a helyzetben vagyok. Talán igaz. De azért nagyon remélem, hogy a holnapok, sőt a ma is szebb és jobb lesz, attól függetlenül, hogy hogyan is érzem magam. Na jó zavaros vagyok. De legalább én értem mit is akartam mondani. :o)
Gyakran félek a csendtől. Azt hiszem azért, mert ilyenkor nem bújhatok el sem Isten, sem Önmagam elől.


Megint nem tudok mutogatni, mert ajándékok készülnek :o)


Arcodra lelve….


ma már tudom
minden elmúlik egyszer
az élet
– mit apám álmodott
a részem
és a saját álmaim
mind mind
mint az olvadt láva
kihűl
nyomot így hagyva
percekre benned.
halálos csókok
nincsenek
sem örök áldás
csak néhány vallomás
imádság
– hallod Uram?
neked szól minden fohász!
az ég nem nyílik meg
senkinek
a folyók nem áradnak
érted
de meglásd
a tavasz eljön
új virág nyílik
a régi érzések tövén
– tudod mit mondtak egyszer?
a szentek sohasem bántanak
tűsarkú cipő és harisnyatartó
csábítás és ígéret
– maradj csendben
mondj olyat mi jól esne
egy percre légy az
kit úgy szeretek
egy angyal
kinek szárnya megérintett
– tudd szeretlek
önmagam táplálom
veled
hogy éljek
hogy tudtodra adjam
az élet
oly szent
akár egy újszülött gyermek
első könnye
– belőled Isten lett bennem
elérhetettlen
de láttam egy angyalt
anyám arcát kőbe faragva
és megérintett a csend
ma szerettem volna
hozzád bújni
füledbe súgni
kérlek szeress!
– látod ? a szárnyaid
a sarokba hullva
az ősök vérét hordozva
segítenek
hogy elmondjam
hogy köszönjem
léted
mert megérintett a csend
ma már tudom
kőoltárok nem kellenek
leromboltam mind
mit magamban építettem
– neked
ahová helyeztelek
imádni és szolgálni
szenvedve
– mert így szokás
ez az igazi szerelem
nevess velem!
– látod?
lehajoltam
és a kövek közt
arcodra leltem
ember lettél
ma már így szeretlek
tudod kedves
a szemedben
megláttam Istent
felettünk lebegett
és a csendben
most megérintelek 

 

Címkék:

Dijjat kaptam :o)

2009 március 23. | Szerző:

LAUCICÁTÓL kaptam a díjat. NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM! :o)




 


És akinek én adom tovább:


LILANG  (juszt sem érdekel h már van neki :o))


SKORPIÓCSKA


MELUS


JEGA


PÉNTEKKE


SZILDA


JANKA


 


 

Címkék:

ember tervez?

2009 március 18. | Szerző:

 Nem is tudom hol kezdjem. 
Lejárt az 1 év táppénzem, voltam bizottság előtt is. Nem vagyok együttműködő, mert a rendszer szerint nem válltom ki a felírt gyógyszereket – azon túl, hogy méregdrágák, nem is hatnak- és a 37 évemmel túl fiatal vagyok a leszázalékoláshoz, és a betegséghez. Szóval valamit lépnem kellett, mivel a pénztárcám éhenhalt.  A cégem örömmel várt vissza, úgyhogy nosza rajta nekiestem. Abban maradtunk, hogy napi 3 órát leszek bent, pénteken meg 8-at. A végeredmény : A második nap már jajgattam a lefekvésnél. Gerincöv ide, gerincöv oda az agyamban villámok cikáztak kb 1 óra ülés után. Az első hét péntekjén, 4 órát bírtam aztán hazamentem. A múlt héten kétszer estem össze, és állandóak lettek a görcsök, felerősödött a zsibbadás, és egy újabb rész lett érzéketlen a jobb lábamon. De én lelkesen dolgoztam tovább.  Aztán a hétfői újabb rosszullét után a doki közölte, hogy ezalatt a két és fél hét alatt visszaestem hónapoknyi javulást. Folytassam nyugodtan, ha tolókocsiban akarok kikötni rövid időn belül. A héten tehát befejeződik a munkahelyi karrierem.
Kezdődik előről minden. Fekvés, napi max 1 óra séta-ha birok- fekvés, egy kis üldögélés, majd fekvés, heti 1-2 úszás, és ha igaz végre jóga- azt mondják segít- ja és persze fekvés és fekvés és fekvés. Ezt hívja a doki rehabilitációnak.
Nem tudom mit érzek, vagy mit gondoljak. Zavarodott vagyok. Dolgozni szerettem volna újra, visszakapni a hétköznapjaim. Nem ment. Elvették végleg.
Azt mondják, és hiszem is, hogy a Jó Isten mindíg tudja, és megadja azt amire szükségünk van. Nekem mire van szükségem? Leültettet az Úr, gondolkodni. Hát van min. 
Fura, de nem félek, illetve nem úgy ahogy eddig. Valami mindíg van, nem igaz? Én mindíg arról álmodtam, hogy írok, alkotok. Mindíg fel akartam állni, kilépni a mókuskerékből. De csak a szám járt, mert féltem, hogy elvesztem azt a kevés biztonságot is a lábam alól mit a munka jelentett. Anyagi és lelki. Rendszeresség, állandóság ez volt a lényeg, ebbe kapaszkodtam ahogy tudtam. Ha nincs ez a betegség, soha a büdös életben nem álltam volna fel a kis irodámból a sok táblázatom és intéznivalóm mellől. Csak sírtam volna, vágyakozva egy különbb, teljesebb, boldogabb élet után.
A képzelet és a valóság más, jócskán más. Ez van. Nem tudom mit hoz a holnap. Csak azt, hogy akár hogy is félek, akár hogy is jár a szám a Jó Isten mindíg segít. Eddig is, mindíg történt valami apróság, ami segített tovább lépni. Apró csodákból áll az én kis életem. Hálás vagyok érte.

Nem tudok mutogatni, nem azért mert nem hímeztem, hanem azért mert ajándékot készítettem és csak szombaton adom át az ajándékot. Izgulok! Remélem örömét leli benne az akinek készítettem.


Van sok sok új szerelmem, megint vagy 20 évnyi varrnivalót szedegettem össze. :o)
Mindenki gyűlyt mintákat, én is. Elsősorban HAED-eket. Sok sok gyűlt össze, de meghalt a gépünk és a fele elveszett. szóval kezdhetem előről a guberálást a neten :o) Nem baj, nagyon szeretem !


Szotyika lassan igazi harcikutyává nőtte ki magát. Ha hall valamit ugat a Drágám. A morgás nem megy, vagy nem tudja mi az, de ez mellékes. Szóval, ha valaki kéri örző védő munkára, akkor viheti őt! :o))


Na eleget fecsengtem. Hívtak játékra, kaptam díjat, köszönöm!! Pótlom a lemaradásaimat!


Puszkatha



 

Címkék:

Jegától merítve :o)

2009 február 26. | Szerző:

 Jega bejegyzése elgondolkodtatott:


“ Ha egy szép tavaszi este a Teremtő azt mondaná :- Reggelig nincs sok időd, de amit ez idő alatt megváltoztatsz az úgy marad örökre, mert e röpke éjre a varázsló hatalmát adom neked. Jó lenne, nem  nagyon hiszem de reménykedek, hát előre felkészülök a nagy varázslásra. Ha nektek kedves blogtársaim van ötletetek , hogy mit tennétek  meg e kevés idő alatt mindannyiunk hasznára , írjátok meg a blogotokba.”


Én ezt varázsolnám:


Azt szeretném, hogy az ember -bármit is mér rá a sors, azt méltósággal viselje.  


 


India Arie Ready For Love



 


 

Címkék:

Ajándékot kaptam

2009 február 26. | Szerző:

 
 





magyarajandek




 

Rita  valentín napi ajándékával csöngetett ma a postás.

Gyönyörű dolgokat kaptam tőle. A hímzés elbűvölő! Finom, letisztult nagyon igényes munka! Sajnálom, hogy nem érezhető a puhasága!

Itt is köszönöm Rita!

 



 



 

 


Címkék:

Blogbarátság

2009 február 25. | Szerző:

 


 





Egy nagyon kedves embertől SKORPIÓCSKÁTÓL  kaptam ezt a Special Friends Award díjat! Nagyon szépen köszönöm! :o).

Miről is van szó?
“Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Nem a pénz a mozgatórugó. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert.”
“These blogs are exceedingly charming.
These kind bloggers aim to be friends. They are not interested in self-aggrandizement.
Our hope is that when the ribbons of these prizes are cut, even more friendships are propagated. Please give more attention to these kind of writers.
When you pass this award along please include these guidelines.
I am to choose eight friends to share this with”

 

és akiknek én küldöm tovább:

(szándékosan nem 8 embert jelölök, mert nem marad a többieknek jelölt :o) )

 

LILANG

 

MELUS 

 

JEGA

 

LAUCICA

 

BBEMES

 

Címkék:

játék

2009 február 25. | Szerző:

 Gyönyörűűűűűséges gombok ZU -nál :o)



Címkék:

elkészültem :o)

2009 február 23. | Szerző:

 


Címkék:

START!- Madness of Hatred

2009 február 21. | Szerző:

 A mai program :o)


Címkék:

egy csokor szépség

2009 február 20. | Szerző:

A napok telnek, és én semmi széppel meg jóval nem tudok szolgálni. Nagyn nem vagyok jól, az időm 99 %-át újra a fekvés tölti ki. Utcán egyre ritkábban vagyok.
Jövő hét végétől viszont visszamegyek dolgozni. Szerencse, hogy 1 év betegállomány után is örömmel és szeretettel várnak vissza. Egyenlőre csak 4 ótában. Nem tudom, hogy hogy fog menni, egyáltalán birok-e ülni, vagy már az odajutás is kikészít. Meglátjuk. De nincs sok választásom. Anyagilag összeomlunk a betegség miatt. Lépni kell. Majd meglátjuk sikerül-e vagy seggre ülök. Hiszek abban, hogy a Jó Isten mindíg csak annyit mér ránk, amennyit el tudunk viselni… Szorítsatok nekem :o)


Moszkvából kaptam hímző újságokat. Már varrtam belőlük madárkákat, tűpárnákat és elkezdtem ezt a csokor tulipánt is. Nagy lelkesedéssel fogtam hozzá, de félre tettem hosszú időre. Az egérkék elkészülte után ( 2 hosszú napja)  elővettem újra. Az utolsó képen talán látszik, h kibontottam a virágok szárát, mert nagyon élettelennek találtam a választott színeket. Újraálmodtam őket és most elégedett vagyok az összhatással. Most itt tartok. A hétvégén szeretném befejezni. Természetesen ezt is ajándékba szánom :o)



 



 



 



 

Címkék:
« Régebbi bejegyzések
Frissebb bejegyzések »

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!