madárka madárka…

2008 szeptember 8. | Szerző: katha |

 Megint eltelt néhány nap, hétfő vann, szakad az eső. Végre elmossa a város mocskát.

Nem nagyon van miről írnom, hiszen összefolyik minden. Nem tudok újdonságokról beszámolni, bár minden nap kicsit más, kicsit kerekebb, kicsit zöldebb.

Itt az ősz! Szeretem a bús színeivel, a magányos, csendes hangulatával. Ilyenkor közelebbinek érzem anyukám. Az emlékeim elevenebbek, és a hiánya is kézzelfoghatóbb.

De itt vannak az élők. Napról napra eszmélek, hogy akik mellettem vannak mennyire szeretnek. Ki csöndesen, ki nevetve, van aki morogva ki csak úgy, de szeret. Ez erőt ad, és jó újra és újra szembesülni az érzéssel, hogy jó szertni, és elfogadni a szeretetet. Jajj ez olyan szentimentális megint. Mint aki kivégzés előtt sóhajtozik a cellájában csodára várva. :o)) Fúúúúj!

Befejeztem a nővéremnek szánt képet. Igaz, annak ellenére, h szombaton szinte egész nap varrtam, nem lettem kész. Nem voltan túl szalonképes állapotban sajnos. Ma reggel befejeztem a kontúrozást (amit kifejezetten úúútálok,) és kimostam a művem. Most szárad. Ha már csak picit nedves átvasalom, utánna meg vetex-esl fikszálom. Délután pedig megkapja a jól megérdemelt keretét. Szeretném hinni, hogy nagyon fog örülni neki a nővérkém.

Szotyika jól van, bár még mindíg lázas egy picit a fogai miatt. Igazi kis bélpoklos, nő mint a bolondgomba és egyre huncutabb. Szóval egyszerűen imádnivaló! :o)))

Nekem már most karácsonyi hangulatom van. Hajajj mi lesz itt később? :o)))