Karácsonyi ajándékozás

2008 november 8. | Szerző: katha

aha mama :o) blogján jelentkeztem a karácsonyi húzogatós projektre. A lényege, hogy a jelentkezők ajándékot készítenek a nekik sorsolt partnernek.

Címkék:

PIF

2008 november 6. | Szerző: katha

Ketten már jelentkeztek, várom a harmadik lelkes embert!

A szabályokról:

1.Bárki játszhat, akinek blogja/flickr képtára van.
2. Az első három ember, aki jelentkezik, ajándékot fog kapni tőlem, melyet én készítek.
3. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.
4. Cserébe annyi a dolgotok, hogy beszálltok a játékba, tehát kiteszitek a logot a blogotokra és három embernek készítetek ajándékot.
Várom a jelentkezőket!

Aki jelentkezik, kérem, hogy a katha01@vipmail.hu -ra küldje el a nevét és a címét :o))

Címkék:

ajándékot kaptam :o)

2008 november 5. | Szerző: katha

Lilangtól megérkeztek tegnap a PIF ajándékaim! Huh csodásak!! Nem tudok betelni velük! Sok sok apróság amire szükségem is van, és mindíg itt lesznek velem! A festett fonalakat nincs szívem elhasználni, annyira jók a szinek!
Szóval nagyon köszönöm!

Címkék:

ááááááááááááááááá :o))))

2008 november 4. | Szerző: katha

újabb csodákra leltem! nem tudom melyiket kezdjem el januárban. (egyáltalán meg tudom állni, hogy csak januárban nyúljak hozzá??!! )

Címkék:

Childhood Memories

2008 november 3. | Szerző: katha

Szóval megint egy játék.
Engem Tapika és Fauna jelölt.

A játék lényege:

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a “díjat” kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

A képet megtalálhatod itt:

mercutio.uw.hu/childhood.jpg

Jelöltjeim:

természetesen Jega

Szándékosan csak 5 ember, hogy maradjon másnak is :o))))

Nincs túl sok gyerekkori emlékem. Ami van az mocskos.

Úgyhogy egy apróság álljon itt emlékül :o)))

tulipános kispad

Szeretnék újra gyermek lenni, nézni anyám finom mozdulatait, ahogy virágait érinti.
Szeretnék újra ott ülni azon a kispadon, simogatni a festett tulipánokat az oldalán,
Hallgatni a cipők kopogását, és kitalált dallamokat dúdolni.
Szeretnék újra álmodni Rólad, hogy eljössz értem, magaddal viszel, mint a mesékben.
… és várni, hogy megtudjam végre milyen az első csók íze.
Reméltem megtudom, hogy Csipkerózsika és Hófehérke ugyan olyat kapott- e…
Hányszor ültem azon a padon. Honnan is tudhatnám már?
Hisz, ki számolta, mikor annyi meglepetést és álmot rejtegetett az a zöld bódé ott a Kőrúton!
Néztem az arcokat, ki mosolygott, angyalnak képzeltem, szárnyakat festettem a táskák és hátizsákok helyére.
Aki szomorú volt, annak virágszirmokat dugtam a kezébe, és reménykedtem, angyal lesz belőle hirtelen, Mert hittem, ha a virágok engem mosolyra késztetnek, ők mért lennének kivételek?
Jöttek magányos felnőttek. Vittek egy – egy szál rózsát, kardvirágot vagy gerberát.
Csak a vázába kell, mert otthon olyan szürke minden, vagy a kedvesről meséltek.
Mert szép azért veszem, nem mondta, de tudtam nem a virág számít hanem a szerelme. Csókot reméltek az ajándékkért cserébe. Biztosan várták ők is!
Olyan érzés lehetett az a furcsa izgalom a hangúkban, mint amit én éreztem szerdánkét moziba menet. Mikor csörrent anyám tárcájában a fémforintos, hogy hűvösen simuljon a tenyerembe, míg a pénztárhoz nem érek.
Nagylány voltam akkor, és talán soha többé nem fogom érezni azt a melldagasztó büszkeséget, mint azon a 300 méteren, míg a bódétól a mozihoz értem.
Később a moziból operettszínház lett, de az már egy másik világ, más érzések.
Most szeretnék újra az a gyermek lenni, a virágok illatába burkolózva ülni a tulipános kispadon, és nézni anyám hogyan dolgozik.
Miként köt álmokat, ki nem mondott szavakat csokorba, hogy más boldogságának része legyen legalább néhány pillanatra.
Most szeretnék a boldogság lenni, szeretnék az a kéz lenni, ki mindezt megköti, hogy Neked adja, hogy a részed legyen néhány pillanatra s, így veled lehessek hangtalan.
Szeretnék ott ülni újra, a piros tulipánokat simogatni és álmodni, újra álmodni.

Mert akkor még tudtam.

Címkék:

álmosan

2008 október 31. | Szerző: katha

Kaptam új gyógyszert. Átaludtam tőle a napot. 1/212 után ébredtem csak fel. Most is szédelgek, húz az ágy :(((

Ilyen szépségekbe szerettem most bele: 🙂 Januárra tervezem valamelyik elkészítését :o)

Címkék:

díszes fényben…

2008 október 30. | Szerző: katha

most remélni kellene, szavak nélkül, néma könnyeket sírni, és hinni, hogy a fejfa nem értem kiállt. templomi szolga csoszog körbe, magánya unott, már nem szól, égre s földre nem esküszik imát. csak fohászkodik csendben, míg sorba sorba elolt minden gyertyát. hideg magány borul a falakra, a szentek szeme haragosan villan. valaki még szuszog a sötétben, egy lélek itt maradt. nézik az angyalok, a kereszt halkan reccsen, idegen jár köztünk, súgnak össze az imakönyvek, a padok zsoltárt dúdonak a távolban .
anyám azt mondják, ezek a napok nehezebbek, de hidd el én már tudom, mindez hazugság. csak kell az indok, hogy legyen mire fogni a kibuggyanó könnyet, mikor eszembe jut holló hajad, és simogató gesztenye illatú valóságod. mert veled pihen belőlem egy darab. föld alatt, fázva kuporognak bennem a szavak.
a temető díszes fényben fürdik, valahogy most mindenki ártatlanabb. selyemvirágot válogat a polcról az anyóka, hisz hosszú a tél, olyan kell ami sokáig kitart. majd üldögél az ablak mellett, és a hóesésnek motyogja a szavakat, elesett férjére gondol, elporladt csontjainak súgdos szép szavakat.
bennem már tombol a tél, anyám hiányod izzóbb mint valaha. a sírodnál majd én is imát mondok érted, még úgy is, hogy tudom jól, te ott sem vagy.
Miatyánk ki vagy a mennyekben… zúg a templomi harang, most mindenki lelkében gyász éled, mondják ezek a napok nehezebbek… de hazug a szó, de kell, hogy lehessen nyíltan sírni, és kimondani a féltve örzött szavakat.
az angyalok homokot szórnak a fejünkre, nézik gyászunk és elfordulnak.

Címkék:

napok óta belebotlok…

2008 október 30. | Szerző: katha

Antonie de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában, idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!

Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!

Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!

Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják megnekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.

Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!

Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!

Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Címkék:

horogra akadtam

2008 október 29. | Szerző: katha

Egy újabb blogos játék. Engem is kipécéztek.

Lilang és Jega volt a titkos elkövető :o)
(magunk közt szólva lehetettlen olyan blogolót találni lassan akit nem pécéztek már ki)

A lényeg:
Találnom kell 7 embert akiket még más nem pécézett ki.

Szabályok:
1. linkeld be a blogodba azt aki kipécézett
2. ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi
3. pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba
4. egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve

Akkor az én áldozataim:

Nem találtam mást :o((((

Akkor most magamról:

1, gyerekkorom óta királykék hajra és nagy hegyes manófülekre vágyom

2, néhány éve, munkából hazafelé manót láttam a földalattin. máig sem tudom elhinni, hogy csak halucináció volt.

3, rajongó tipus vagyok, és minden este egy picit meghalok

4, hiszek a sárkányokban, az angyalokban és minden egyéb fantáziának vélt lényben

5, szeretem az orosz nyelvet

végletekig naív tudok lenni (de már gyógyulok belőle)

6, az oviban perec volt a jelem

7, van egy nevemre bejegyzett farkasom Erdélyben. Tengel a neve

Címkék:

egye petye lepetye :o))

2008 október 28. | Szerző: katha

Jó néhány nap eltelt megint. :o) Túl sok minden nem történt, talán csak a gondolataim változnak. Tanulok (még) pozítívabban gondolkodni. Nem vagyok hajlandó kétségbe esni vagy a betegséggel foglalkozni. Egyébként a leszázalékolási papírok fénymásolása ezres nagyságrendet kóstált anyagilag. Nem is hittem, hogy ennyi dokumentált pillanatom van a szekrénykében elzárva :o)

Jön a hideeeeeg és én fázósabb vagyok mint valaha. grrrrrrrrrrrrr…… már most útálom a telet a hideget! Mindenem átfagy a csontjaim, izületeim merevek. Szóval tundrabugyit kell beszereznem abból is a bélelt és szigetelt fajtát! Tudja valaki hol lehet kapni??

A sógorom hál Istennek szépen javul. Mint kiderült nem 10 cm, hanem kerek 1 métert vágtak ki a vékonybeléből. Szörnyen néz ki szegénykém, de legalább van életkedve, sokat nevetgél! Nagy öröm hogy így alakult minden. A nővérem lassan megnyugszik és mi is. Jó újra mosolyogni látni!

Úgy néz ki megválunk Fütyikétől. No nem megy messzire csak anyósomhoz vidékre. Ahogy öregszik egyre morgósabb, egyre vadabb és sajnos agresszívabb. Főleg a fiammmal aki pedig imádja. Tiszta karmolás a karja a lába. Voltunk vele dokinál, aki csak annyit mondod, hogy felnőtt kandúroknál ez előfordul gyakran. Sajnnálom, mert szeretjük nagyon.

Szotyikáról most litániát tudnék írni. Jót is rosszat is. Tegnap kivittem a kutyafuttatóba. Összeakadtunk Lizával, a fehér boxer lánykával. Kb egykoróak. Hatalmasat játszottak! Futottak, fetrengtek, gödröt ástak a porban és a koszban. Szotyika életében először mászott háromszög palánkra, és le sem lehetett vakarni onnan! Élvezettel mászott, ugrált és persze rohant! Fekete kutyákkal tértünk haza, de nagyon megérte!

No hát azért nem anygal a szentem! Elég gyakran előfordul, hogyha egyedül hagyjuk itthon valamit tönkretesz. Meglepő módon csak az én holmimat. Felborítja a szennyestartót, kitúrja a ruháim belőle és megrágcsálja. Vagy a papucsom. Legutóbb azt a babaköszöntőt rágta meg amit most készítek egy kedves barátom újszülöttjének. Ma pedig a kölcsönkapott dvd tokját tépte darabokba. Jó lenne ha végre abbahagyná.

Regisztráltam egy orosz site-ra. Nagyonjól érzem magam köztük! Kedves barátságos emberek, könnyen ismerkednek. Közös szenvedély a hímzés persze. Így van módom a nyelvet is gyakorolni. Kell ennél több?

Na jól belehúztam az irogatásba :o)) Megyek a meleg ágyikómba vissza.
Őrizzék angyalok az álmunk!

Ezt hímeztem a napokban: egy kis könyvjelző (ajándék lesz majd)