sok sok minden és éljenek :o)
2008 október 14. | Szerző: katha
Nem is tudom hol kezdjem. Köszönöm az érdeklődést, és a hiányolást. Jó ideje azon gondolkodom abbahagyom a blogolást. Nem érzek kéztetést, sem égető vágyat, hogy legyen, vagy hogy elmondjam nekem ilyenem is van. Ráadásul egy blog -elvileg rendszerességet is követel, amire most képtelen vagyok. Talán kezdek kinőni belőle.
A sógorom határozottan javul, túl az életveszélyen, már kicsit könnyebb a családak. Bár tegnap este sírt a nővérem a telefonba, mert kimerült, és fél, hogy elfogy az ereje végigcsinálni ezt az egész hercehurcát. De kitart, mert erős, és minden rendben lesz. Megbeszéltük, megvígasztaltam, megnyugododtt és már rötyögve búcsúztunk el. Így jó!
Ma nagyot sétáltam Szotyikával. Hasra lehet esni, mert a drágám teljesen szobatiszta! Igaz, még gyakran le kell vinni, de jelez és ez igen igen dicséretes! Ma összeakadtunk egy Pöttyös nevű kislány kutyával, aki így 7 hónaposan is tripla akkora volt mint Szotyka. Jót játszottak, fetrengtek és szaladtak a nedves fűben. Így sárosan csatakosan jöttünk haza. Fürdés lett a vége. Még szokatlan neki a zuhany, de élvezi és szépen tartja magát. Ő jól érezte magát, én pedig boldog voltam, hogy végig tudtam csinálni segítség nélkül és főleg fájdalom nélkül az egészet! Most alszik a helyén, mélyen mert horkol mint egy 300 éves hegyi troll a vastag pléd alatt.
Nagyon örülök, hogy PÉNTEKKE jelentkezett a PIF-re! Még nem tudom mit készítek neki. De az érdekleneség az elkeserít.
Szedegetem a papírjaim a leszázalékoláshoz. Már egy mappa teli mindenféle ezer éves papírral. A munkahelyemtől várom az adagot, de így több mint 1 hét után sem jött tőlük semmi.
A betegségről nem írok. Nem lesz jobb ha leírom mit érzek és mit nem. Azzalé kelek és azzal fekszem, hogy gyógyulok, javulok szépen. Új életet építek magamnak és nem hagyom, hogy holmi betegség az utamba álljon! Éljenek a gondolataim!
Hímzek lelkesen, babaköszöntő készül, de még nem mutatom meg mit, mert ajándék lesz egy kiskrapeknak, aki egy hete köszönt a világra. Éljen a szerelem, meg a gyerekáldás!
Csináltam magamnak egy képtárat egy orosz oldalon. Tök jó, zajlik az élet. Minden oroszul. Én még bukdácsolok, de gyakorlásnak jó, igazán élvezem a dolgot.
Olvasok is éppen. A vonzás törvénye c könyvet. Hál Istennek nem olyan erőszakos és agitálós mint a Titok c film. Jó dolgokat ír. Majd leírom, mert ezer gondolatom van ezzel kapcsolatban.
Na most befejezem és megyek feküdni, mert jól elzsibbadt a fenekem, ráadásul haladnom kell a varrogatással is.
PIF
2008 október 3. | Szerző: katha
LILANG blogján jelentkeztem, mert ajándékozni jóóóóóó :o))
A szabályokról:
1.Bárki játszhat, akinek blogja/flickr képtára van.
2. Az első három ember, aki jelentkezik, ajándékot fog kapni tőlem, melyet én készítek.
3. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.
4. Cserébe annyi a dolgotok, hogy beszálltok a játékba, tehát kiteszitek a logot a blogotokra és három embernek készítetek ajándékot.
Várom a jelentkezőket!
sokminden egyszerre
2008 október 3. | Szerző: katha
Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Két napja felhívott a nővérem, hogy du. rosszul lett a férje és kórházba kellett vinni. Begörcsölt a gyomra és a hasa. A kórházban már nem tudott lábra állni és szó szerint attól féltek, hogy szétdurran a hasa. Másnap hajnalban már műtötték is. Tényfeltáró ahogy mondták, mert foggalmuk sem volt a dokiknak, hogy mi a baja. Szóval az intenzíven van, már lábadozik. A vékonybeléből kivágtak 10 cm-ert, mert gyulladásban volt- króm betegségnek hívják- kilyukadt a gyomra és tályog is volt rajta. Szörnyen hangzik ez az egész. A nővérem az egész család kiborult. Természetesen állandóan beszélünk. Lassan megnyugszik. A jó dolgok: még folyamatosan alszik a sógorom, de már az állapota stabil. A nővérem lassan megnyugszik, és ráébredt, hogy mellette áll a családja. Nagyon elhidegültek egymástól a férjével. Most ráeszmélt, hogy mennyire fontos neki és mennyire szereti őt. A sógorom pedig félkómásan is az volt az első szava, hogy szereti a nővérem . Hát nem édesek?? :o)) Na szóval zajlik az élet.
Ma voltam a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságon a nyomtatványokért. Jajjj egy rakat és mire kitöltöm, meg összeszedem a szükséges papírokat megkukulok!
Nagyon fáj mindenem, nehezen megy a járás. Szotyikával a séta sem az igazi a napokban sajnos :o((( De majd csak jobb lesz!
jó dzsu dzsu
2008 október 1. | Szerző: katha
nos ez a macsek annnyira de annnyira idiótán édes, hogy azonnal beleszerettem. meg kellett csinálnom, így ma meg is született.
olyan zavarodottság és bánat üző. gobelin öltés, és egyszer egy szép párna lesz belőle, ha végre tudok egy keveset ülni.
hmmmm…..
2008 október 1. | Szerző: katha
Ha valamit el akarunk érni az életben, akkor először is teljes szívünkből vágyni kell arra, hogy az működjön,
Másodszor hinnünk kell abban, hogy működhet,
azután pedig tudatos képet kell alkotnunk, és látnunk kell magunk előtt, ahogy lépésről lépésre elindul, működni kezd,
s közben egy pillanatra sem engedhetünk
a kételynek és hitetlenségnek.
(Eileen Caddy)
hmmm…..
2008 szeptember 29. | Szerző: katha
ma elindította a doki a leszázalékolásom.
én azt sem tudom mit mondjak, nem nem, azt sem tudom mit gondoljak. eddig azt hittem, hogy egy reggel felébredek és eltűnik minden baj, és folytathatom tovább az életem ahogy eddig volt… tévedtem.
Új hét, új gondolatok :o)
2008 szeptember 29. | Szerző: katha
Taknyolok változatlanul, lassan múlik. Midenki beteg. Nővérem is elkapta, apukámban a fiamban meg bújkál. Aggódom értük nagyon. Nagyo sok a nővérem gondja, és ez megtörte őt lelkileg nagyon. Fizikailag is látszik rajta, hogy kész van. Annyira rossz őt megtörve megöregedve látni. Nagyon nehezen viselem a dolgot..
nagy az Isten állatkertje az már biztos!
2008 szeptember 28. | Szerző: katha
“kedvenc” elmebajos szomszédomról már rég írtam. nem azért meg abbahagyta a műsorát, sőt! bővítette a repertoárját. de egyszerűen próbáltam nem tudomást venni róluk. de az utóbbi napok, főleg a tegnap betette a kiskaput. elég volt. hétfőn elmegyünk a másik szomszédommal a gyámügyre és a rendőrségre.
tegnap reggel arra ébredtünk, hogy üvölt a pasi mint a fába szorult féreg. hállelújázva, kántálva énekelt, és felolvasta a bibliát. Isten az én apeh-om és haba haba meg hasonlók. marhára élveztük, főleg a fiam, aki lázas beteg és végre hajnalban lement a láza és aludhatott volna egy picit. aztán valami gépet kapcsoltak be aminek olyan a hangja mint valamilyen kompressziós kütyünek, a lényeg a lényeg remegtek tőle a falak. a kedvességének a javát estére tartogatta, ugyan is este 3/4 11-kor a kisgyerek elkezdett sírni. nem hiszti jellegű sírás volt az már biztos. mi éjfélkor szóltunk, hogy nyugtassák már meg azt a gyereket, mert már fuldoklott meg csuklott a sírástól szegénykém. erre nem felvették vagy valami, (a nő fel akarhatta venni, mert a pasi csak azt hajtotta ne vedd fel ne vedd fel) a pasi elkezdett kántálni, démont űzni a gyerekből. az meg csak sírt és sírt. a műsor hajnali 1/4 3-ig tartott. addigra a gyerek a végkimerültségtől elaludhatott. mi meg ültünk még egy jó darabig…
na szóval betelt a pohár. minden áldott nap ezt hallgatjuk. üvölt és olyan rajzfilmekből ismert hahaha hahah sátáni kacaj jellegűen nevet. majd énekel. gyakran csapódik neki valami a falaknak, és a gyerek csak sír és sír. hiába kéri az ember, hogy hallkabban, tesz a fejünkre.
kb 3-4 hete jöttem haza az orvostól, és a lépcsőházban összefutottam a nővel. éppen kifordult a bokája a lépcsőn és majdnem elejtette a gyereket. fogtam a babát, segítettem neki felbotorkálni a lépcsőn, az én telefonomról felhívta a férjét, hogy baj van, segítettem bevini a babát a lakásba, a fiam felcipelte neki a babakocsit, és mondtam, hogy akármiben segítség kell szóljon nyugodtan, jöhet telefonálni, vagy ha kell bevisszük őt az ügyeletre is. a bokája pillanatok alatt teniszlabda méretűre dagadt. telt az idő a nő nem jelentkezett. ez pénteken volt. ( az egy dolog, hogy ha nekem segített volna valaki akkor a férjem átmegy és megköszöni-no hát ettől nem kellett félnünk-) szombaton halljuk, hogy sír a csaj, hogy nagyon fáj a bokája. erre a férfi fröcsögve: leszarom, kit érdekel?! hogy mertél beengedni hitetleneket?! (legközelebb leteszem a gyereket a folyosón), majd: megérdemled, mert egy véresszájú agitátor vagy! a nő zokog, a férfi üvölt. ez ment egész álló nap, majd éjfél körül elkezdték a szokásos démonűzést, de most a nőből. hajnalba meg arra ébredtünk, hogy lecseszte a pasi a nőt, hogy mért a gyerekkel kezdni a napot mért nem imával… és ez egy volt a sok közül. a másik falszomszéd ugyan ezt hallgatja minden áldott nap.
ja írtam a Szabadkeresztényeknek. Kérdeztem mit lehet tenni? Válasz: én böjtöjjek és kérjem a jó Istent, hogy térítse észre a szomszédaimat! Hányingerem van az egésztől! Nem a hitével van a bajom, hanem azzal, hogy tönkretesz egy kisgyereket, terorizál egy nőt- rendszeresen veri- (bár lehet szemét vagyok, de már nem tudom sajnálni őt- eldobdta a 3 gyerekét ezért a pasiért- én ezt nem tudom elfogadni-) és magasról tesz arra, hogy másoknak is megkeseríti az életét, mert nincs tekintettel senkire. kiköltözhetne valamilyen tanyára, ott aztán üvölthetne ahogy akar.
most csönd van- (vérfagyasztó zene papapam papam- de meddig….??
LINK-eljünk :o)) (TŰZ kedvéért)
2008 október 22. | Szerző: katha
Így kell LINK-elni :o)
Ha itt a blogban pötyögjük be a mondandónkat, akkor a linkelni kívánt szöveget írjuk le majd jelőljük ki így:
majd erre a jelre kell kattintani:
Oldal ajánlása emailben
X