szombat reggel
2008 augusztus 23. | Szerző: katha
még alszik bennem az élet,
a csend átölel, és fel- felhorkant,
az utcán lábujjhegyen osonnak a percek
hadd pihenjen még –
súgnak össze az ablakom alatt.
engem első gondolatom anyámhoz vezet.
a falon kíváncsi legyek játszanak.
hullámos hajára emlékeztet a szél,
mikor a függönybe belekap.
a kávé fő, illata megnyugtat,
a sarokban már ásítoznak a szavak.
ideje felkelni kislány, súgja az álom,
mielőtt végleg elillan.
minta tervezgetés
2008 augusztus 22. | Szerző: katha
Szép reggel van, Szotyika ébresztett hajnalban. Azóta sikerült kávéznom, és rendbe szednem a konyhát! A lábam fáj, de már közel sem annnyira mint tegnap. De sajnos a séta még várat magára :o(
Nem sok minden történik velem, unalmas kis életem élem tovább. Lassan itt az ősz. Szeretem a maga levélhullós pocsolyás nyálkás mocskával együtt. Azt mondják a világ egyik legszebb városa az őszbe öltözködő Párizs. Ha valaki arra jár mondja el kérem szépen! Anyu nagyon szerette Párizst. Igazi lady volt ott. Most meg halott, én meg szentimentális hülyeségeket írogatok itt kora reggel. Nem változom semmit.
„Az ember könnyen megjegyzi, ki bántotta meg. Sokkal nehezebb – és sokkal szeretettelibb – azt felidézni, mit tanult abból, hogy túlélte ezt a bántást és hogy továbblépett.”
/ Stephanie Dowrick /
Mára két új dolgot terveztem:
1, nyakövet készítek Szotyikának, mert a hámját megcsócsálta a Szentem. A piros kongré anyagból tervezem, azt hiszem csontocskákat meg tappancsokat hímzek rá, de lehet virágokat. Még nem tudom.
2, saját tervezésű mintát szeretnék készíteni. Olyat amit el lehet x szemesként és gobelinként is készíteni. Majd meglátom, hogy hogy sikerül. Az igazság az, hogy nem pálcika emberekből meg házikókból álló kére gondolok, amit annyira szeretnek hímezni a lányok. Nekem ez elég “lebutított” mintának hat, -elnézést akit megbántottam, tudom, hogy sok szerelmese van a dolognak- szóval valami szinesebbet, finomabbat szeretnék. Nem tudom hogy sikerül, de egy, illetve sok próbát megér.
Szóval elmentem alkotni, majd jövök!
ma készült
2008 augusztus 20. | Szerző: katha
Ezzel telt a mai napom: a kis nőci keresztszemes mintából készült. Gobelin hímzéssel. Utánna karton keretet kapott. Ajándékba készült. Holnap már megy is a postára :o)
kincseim és a fekvés
2008 augusztus 19. | Szerző: katha
Reggel van reggel van :o)
A sebész a rötgen alapján fekvésre ítélt min 1 hétre. Mért nem tudok én örülni már semminek?? A kezelést felfüggesztették, majd megyek, ha már tudok végre járni.
Addig is hímezgetek meg olvasok tovább. Szépen haladok a kincseimmel. Mint már említettem kaptam új állványokat. Hmmm… potom 2200 Ft-ból megvolt a kettő. Üzletben 15 000 Ft körül van darabja. Gyalázat! No mindegy.
Most megmutizom a kincseimet és megyek vissza feküdni :o)
Na ki van itt? :o) Szotyika kb 10 napja:
sok sok szó a semmimről …
2008 augusztus 18. | Szerző: katha
2008. augusztus 18
Közel egy hónapja nem írtam semmit. Nem mintha nem lett volna kedvem, sőt! Csak az ülés nem akaródzik menni sajnos. Sok minden történt, apróságok, inkább belül harcolok meg minden percért, minden mosolyért mint kívül. Unalmas kis élet az enyém, nem mindíg szeretem és nem mindíg értek egyet azzal ahogy alakul. De hát ez van, ezt húztam. Isten nagy, én meg pici vagyok, a hangom meg nem jut el hozzá. A torkom meg már fáj a sok kiabálástól. Úgy hogy nem siránkozom, élek ahogy tudok. Nem merek hosszú távra tervezni, mert mint kiderült az élet mindíg másfelé tekereg mint az én szépen elterveztem.
Itt most szünet volt, mivel kimentem egy bögre teáért a konyhába. Befelé pedig annyira el voltam foglalva Szotyika miként csóválja a farkát rám, hogy a lábamra öntöttem a langyos löttyöt. De már sikerült tisztába tenni magam.
Na szóval valahol ott hagytam abba, hogy voltunk oltáson. Azóta kapott még eggyet őnagysága, de arra már a saját lábán jött el, nem kellett táskába cipelni, mint egy pláza kutyát. Egész türhető formája van, már, kezd kutyára hasonlítani. Nő mint akit húznak, feneketlen a gyomra, mindenki imádja, természetesen ő a nap fénypontja meg a világ közepe (most is ki másról írnék elsőre mint róla)??! :o), ja és boldogan sétál. Igaz egyenlőre csak a játék a szagok meg a kutyák érdeklik, a kakit pisit hazahozza becsületesen. De azért igyekszik a szentem. Fütyikének már lassan nincs szőre a fülein, sőt lassan füle sincs szegénykémnek, az örökös zaklatástól. Borzalmas hangon vertyog, de tűri és ahogy látjuk egyre gyakrabban kezdeményezi a hajnali kettő van szaladgáljunk az alvó család fején kezdetű játékot…
Megérkezett az én Drága Barátném Moszkvából! Boldoggá tett! De erről nem most írok, mert megérdemel egy külön kis bejegyzést. :o)
Azért nem jelentkeztem mert nem tudtam ülni. Ez a betegség ilyen. Egyik percbe úgy érzem minden ok, elmúl, szabad vagyok. De a következő pillanatban egy apró mozdulat újra megdermeszt, Így teltek a napok, fekve, olvasva, hímezve, beszélgetve, sírva, átkozódva, reménykedve vagy éppen hallgatag, ma éppen 7 hónapja már. Nem panaszként írtam le mindezt, és azt sem szeretném ha sajnálgatnának. Ez egy állapot, ami elmúlik, mert akarom, hogy elmúljon. A sajnálkozás nem segít, nem gyógyít meg, de egy őszinte hogy vagy? vagy egy mosolyka az jól esik, szárnyakat ad. :o).
Augusztus 07-től beutaltak a Gellért Fürdőbe, rehabilitációs kezelésre. Konzervatív kezelés javasolt továbbra is, írta az idegsebész. Hát próbálkoznak a Drágáim ez tény! És olyat mondok, hogy kiesik mindenki a bugyijából! Kérem szépen ez az első hely, ahol a nővérek, aszisztensek, orvosok nem a markukat tartják, hanem segítő kezet! Ok ez hihetetlen, de igaz. Így könnyebben elfogadja az ember, hogy alig van esélye a gyógyulásra. A doktornő még azt is megkérdezte hány szál hajjal születtem, megviszgált nagyon alaposan és felírt néhány kezelést. Úszás, sok sok úszás, masszázs- amit 2 alkalom után leállított, gyógytorna- amit 4 alkalom után fújt le- mert ezekre nagyon rosszul reagálok, így maradt a sok sok sokkal több úszás, vizi torna, szauna és ultrahang kezelés a gerincemre, és galván kezelés a jobb combomra meg a csípőmre. Lelkes voltam aztán jött a nagy titok: a galván kezelésen maximumon megy az áram belém én meg semmit nem érzek. Ergó elhalt a jobb combom hátsó része és a jobb csípőm. Ígérik majd egyszer érezni fogok, remélhetőleg. Ez mind köszönhető annak, hogy fél évig hagytak a dokik feküdni, miközben azt ismételgetik, hogy pihengessek majd elmúlik… A doki már a leszázalékolást emlegeti, és azt h nem fogok tudni ülni órákat. Mehetek új munkahely után. De azért én lelkesen jártam tovább, kezelések után meg szó szerint beájultam a fáradságtól az ágyba és estig fel sem ébredtem. Mígnem csütörtökön, merészen gondoltam egyet és levittem Szotyikát sétálni. A fűben rosszul léptem, és a bal térdem kifordult. Jóóó nagyot reccsent, én meg összerogytam. Azóta fekszem.( nem a fűben). Fáj, nem tudok állni, holnap megyek a sebészertre. Ugye milyen szép az élet, ha zajlik?? :o)
Nem keseredtem el, azt hiszem van még egy két démon akivel szembe kell néznem…
Hímzek tovább. Mindhárom képem szépen halad, a tigrisbe beleszerettem és nagyon nehéz lesz megvállnom tőle. Kaptam szép hímző állványt, számszerint kettőt. Sok tervem van, írok róluk bővebben később.
Sok a pótolni valom, kaptam golyókat meg díjat és csak kapkodom a fejem. Köszönet érte, és türelmet kérek, hogy utolérjem magam. Csomó olvasnivalóm is van a blogok közt, igyekszem nagyon nagyon :o)
képeslapok- este
2008 július 29. | Szerző: katha
Mindig hittem ölelni csak csókkal lehet, szenvedélybe temetve a percet.
Fekszem, nézem az arcod, érzem, hogy a tested miként mozdul, s hagyom, hogy sóhajod belém költözzön. Mélyen alszol, tudom, hisz vonásaid örök rendje visszatért. Magányba burkolódzott ma az éj. Külön takaró, de közös az ágy, még a macska is kettőnknek szuszog. Túl sok év, túl sok érzés, vágy köt össze veled, és túl sok könny és félelem választ el tőled. Egyek vagyunk mi ketten. A hurrikán és a csöndje. Együtt, talán örökre, talán csak hosszú, hosszú percekre. Még mindig elhiszem a szavaid mögött ott a hit és a kegyelem. Az anyám azt mondta, csak így lehet. Ha ránézel a másikra, érzed, ismered. Nem kell kérdezned, szólnod, sem kételkedned. Ilyenkor a szavak feleslegesek. A Hold örök nászba hívott minket. Táncolunk, te körém fonod a karod, és én felolvadok. Újra és újra. Így múlik el az élet. Ha meghalok hamu legyek, szórjatok szét a hegyek felett, ez lesz az utolsó ajándékod nekem. Visszaadod a szárnyaim kedves, és én szolgállak téged az idők végezetéig.
szebb nap..
2008 július 26. | Szerző: katha
Szép napot!
Ma voltunk Szotyikával orvosnál a kötelező védőoltás miatt. Hááát nagyon sírt és félt szegénykém :o( De hamarosan végre lehet vele sétálni! Készítettem képeket róla. Rájött a szentem, hogy a sámliról át lehet mászni az ágyra. Amíg én fürödtem ezt művelte. Hát nem imádnivaló? Sokat nőtt és majd kicsattan az egészségtől! Csak hát… nem lehet lecserélni egy felhúzhatós kutyára???? :o))))) Sajna a testvéreinek még mindíg nincs gazdája. Majdnem kaptunk grátiszba egy tesót Morcikát, de hát sajna nem lehet :o(
Szépen haladok a hímzéssel, a tigris szenzációs lesz! Bár gyapjú fonallal egy rémálom dolgozni! Az én drága barátném jövő héten érkezik Moszkvából. Hoz nekem úságokat! Hát nem édes? :o)) Fantasztikus dolgok vannak azokban a lapokban!
Nagyon várom őt! (nem az újságokért) hanem h végre megölelgessem és megszeretgessem!
Nagyon magam alatt voltam az utóbi pár napban. Több mint fél éve fekszem. Ezen a héten 1szer mentem csak utcára. Át apukámhoz. Kb 5 sarok. Akkor is rosszul lettem. Napról napra gyengülök. Messze van még aug.7-e :o((
De lassan összekaparom magam megint. Nem adom meg a sorsnak azt, hogy betegen lásson. Felállok és élem tovább az életem. Mert másként nem lehet!
Küldtem szépet Hivatlanomnak, remélem már hétfőn megkapja és örömét leli a zenében :o) (aki szeretné az angyalos zenét, annak szívesen elküldöm ám :o) )
Szóval ma egy szebb nap van. Köszönöm mindenkinek aki elviselte a nyűglödésem :o))
Most pedig néhány kép Szotyikáról :o))
képeslapok- sötétben
2008 július 26. | Szerző: katha
Elmúlt az este, alszik a játék, a munka az értelem. Már csak én ülök itt egymagam, gubbasztva, mint beteg madár ki az eresz alá húzódott az esőben. Nem emlékezem, hogyan szálltam ágról ágra, vagy a felllegek felett, mert a törött szárnyú madár hallgat, és néha- néha megremeg.
Fohászt mondtam mindig, mielőtt álomra hajtottam a fejem, kérve oly sokszor hogy, szórjon rám fényt az ég, áldja meg minden utam, imádkoztam én mindenért mi kellett.
Most itt ülök, imádság nélkül, a szám néma, és azt hallgatom, hogy a csend hogy zokog bennem.
Bánt most a fény, és bánt a szó, mi bennem született. Az angyalok kiket hozzám küldtél, fénytelenül állnak mellettem. Az egyik keze a vállamon pihen, így tudatják, ők hisznek, ha kell, helyettem.
Hát áldassék az égben az Úr, a hit és minden angyal a e földkerekségen. Elfáradt a hitem Uram, ugye tudod, neked mondanom sem kell. Nem akarok kérni semmit, csak pihenni itt a sötétben.
Lécci léccci szavazzatok rám!!! :o)
2008 augusztus 23. | Szerző: katha
Gondolom ismeritek Fütyikét
Szavaznátok rá?
A távolbanézés olimpikonja szeretne lenni!
IDE KATTOGJATOK JÓ?
http://www.macska.tv/cicalimpia/fuetyike
KÖSZÖNÖM !!!!! :o)))))
Oldal ajánlása emailben
X