2008. június 20. néhány szó, meg Szotyika
2008 június 20. | Szerző: katha
Íme Szotyika 5 és fél hetesen :o) :
Szép ez a reggel, nyugodt és csendes. Igaz, hogy hajnalban valaki üvöltözött az utcán vagy fél órán keresztül, de hát őt nem zavarta, akkor engem miért is kellene? Szóval csend van. Körülöttem és bennem is.
A fogfájás elcsitult. Tele vagyok antibiotikummal meg gyulladás csökkentőkkel, svédcsepp és kamilla ízű a szám- sőt úgy érzem a bőrömből is árad-. De a duzzanat lelohadt, lassan jöhet a fogorvos, akitől mellesleg rettegek. A gyógyuláshoz ugyan azt a légzéstechnikát használtam, mint eddig, és bevállt. Igaz sokkal nehezebb volt a fogfájás mellett koncentrálni, mint az eddigi fájdalmak mellett. Azon tűnődtem, hogy a test regenerálja magát, ha segítünk neki beindulnak az öngyógyítási mechanizmusok. Képesek vagyunk csontot növeszteni ha kell. Nekem pl 3 gyökere van minden fogamnak- és egy csomó helyen nő feleslegesen csontom. Miért is lehetettlen, hogy a fog is újra képződjön? Tudom elég hujen hangzik. De számomra nem hihetetlen és elfogadhatattlan. Ki tudja? Az a valóságod, amiben hiszel. Ha sikerül csodának fogják hívni. Ha nem, akkor meg egy jó kis móka volt az egész. Majd meglátjuk J
Kaptam új képeket Szotyikáról. Napról napra vagányabb és tüneményesebb. Már most el van kényeztetve, J pedig itt sincs még J
Új képet varrok. Árnyképekbe fogtam. Ma elvileg befejezem az elsőt, majd megpróbálom feltenni ide is. Tele vagyok ötletekkel és nehéz visszafogni magam, nehogy mindenbe belekapjak.
26-án kell mennem az idegsebészetre újra. Most remélhetőleg meg is vizsgál valaki. Elvileg az oszt vezető főorvos (tanár úr) fogad. Meglátjuk. Nagyon várom. 2 napja 18-án volt 5 hónapja, hogy ágyba kényszerültem. Rohantam, így leültetett a Jó Isten. Sőt, jó kedvében le is kötözött arra a székre. De felálltam, illetve kezdek felállni, lasssan eloldja a köteleim. Szétgondolkodtam, szivacsosra agyaltam magam. Átgondoltam az életem jobbról-balról és középről szóval minden felől. Mindig is éreztem, hogy válltani kell, válltani akarok, csak talán, mert nem volt merszem- hagytam, hogy a hétköznapok elsodorjanak. A mókus kerekem elszabadult, én meg csak rohantam benne, mint egy zombinyúl.
Szóval, aki azt olvassa a vízöntőről, hogy csak a változás, az extrém helyzetek és a forradalmi szellemiség mozgatja, az nem igaz. Igenis kell az állandóság, a stabilitás és a nyugalom. A horoszkópok szerint a vízöntő örökké 10 billiós fordulatszámon pörög, és nem jó neki semmiféle átlagos és szokványos dolog. Baromság. Vagy csak én vagyok selejtes.
Ja úgy néz ki, hogy nincs munkahelyem. Na ez így még nem igaz. De napról napra csökken a biztonságom. A dokik szerint képtelen lszek napi 8 órában egy íróasztal mögött üldögélni. Elsorvadt az ülőideg meg az izomzat elég alaposan. Hurrá. Hát válltani akartam. De eddig arról szólt ez az egész, hogy eggyik irodából átülök egy másikba. Most tényleg váltanom kell. Még fogalmam sincs mibe kezdek. Na jó ez sem igaz. Írni szeretnék és alkotni. Fura, de valahogy nem félek a jövőtől. Bízom benne, hogy sikerül, és rendben lesz minden. Néha még bepánikolok. De hamar letörlöm a könnyeim. Ugyan is nincs választásom. Én elmondtam Istennek a terveim. Jót nevett rajta. –hogy legyen egy jó napja J– Most az van, az jön amit Ő akar. És tudjátok mit? Én is ezt akarom. Mindig is ezt akartam, csak gyáva kukac voltam és nem mertem lépni. Most belökött egy aránába a tigrisek közé, és eltüntette a kijáratot. Nincs visszaút. És nem is akarom már, hogy legyen.
az első találkozás apuval:
amikor Isten elengedi a kezünk…
2008 június 9. | Szerző: katha
Telnek a napok, Szotyika meg növöget :o) Megvolt az első szilárd táplálékkal való ismerkedés, a képek szerint sikere volt :o)
Megírtam a kórház vezetőségének a levelet, ma postára adom. Kiváncsi vagyok a válaszra. – Bár sokat nem remélek. A család mesélt még egy két érdekes dolgot, amire már nem is volt erőm figyelni az álldogálás közben. pl: bevonult egy idős biztonsági őr (kb 50 éves vagy több) a csuklóján pedig egy rugós vipera fityegett. A rendőrök sem hordhatják, de egy kórházban szabad? Vagy a nők öltözéke. Többször lsétált előttünk egy idősödő nő, alig ért csombközépig a köpenye. Át lehett köpni rajta olyan vékonyka volt, fehér csipkés tanga volt rajta. Messziről meg lehett számolni a szirmokat a bugyin, de még a fenekén a narancsbőr gödröket is. Pont itt kell így öltözni? No mindegy, lehet bennem van a hiba és én látom hülyén a dolgokat.
Nagyon megviselt a csütörtök, nehezen regenerálódom. Új vizsgálatra várok. 8 hét múlva aktuális csak, ha nem találunk előbb egy orvost aki hajlandó megvizsgálni végre, valószinű ez fizetős lesz. De már nem érdekel. Csak lépjünk valamerre.
Most egy kis sárkányt hímzek, elvileg kulcstartó lesz belőle :o)
Új hét, Szotyikával jól kezdődött, biztosan szép is marad! :o))
Azt hiszem néha Isten elengedi a kezünk. És mi zuhanás közben észre sem vesszük, hogy miért tette. Nem akar mást, csak azt, hogy végre felfedezzük, van szárnyunk…
új nap, szép nap :o)
2008 június 6. | Szerző: katha
„Valahányszor új helyre jutunk, új világ ébred bennünk is. A változással és fejlődéssel szükségszerűen együtt járó szorongást elkerülendő, sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandóan tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet folyamat, mozgás, átalakulás. Bármennyire szeretetnénk „visszatartani a hajnalt”, a változás az egyetlen, amiben biztosak lehetünk.”
/ Harriet Lerner /
Kimerített a tegnapi nap. Talán túl sokat vártam az orvosoktól vagy a vizsgálattól. Sebaj! Ma pihenek, sokat, és arra gondolok egyre jobb és jobb lesz minden :o) Hiszek ebben. Szívből és igazán.
Remélem sikerül lefotóznom az elkészült gobelineim. Ezek aprók és talán idétlenek, de fekve ennyire fussa :o)
ambuláns álmok…
2008 június 5. | Szerző: katha
2008. június 5.
Ez egy hosszú, gusztustalan és tanulságos nap.
3 hete vártam a mai vizsgálatra az Amerikai úti Idegsebészetnél. 13.00 mondták a telefonba, keresse Köves doktort az ambulancián, és még véletlenül se késsen. Nem késtem, sőt fél órával hamarabb már ott ácsorogtam a nővérszoba előtt. Barna meg szőke rövidszoknyás hölgy vihogva kérdezi: segíthetek? Igen, mondom Köves doktort keresem. Ha előkerül valamikor, szólunk neki, addig a folyosó végén várakozzon. Éééééééééééés már fordult is vissza kolléganőjéhez. Nem kérdezett nevet, azt hogy mit akarok. De én igyekeztem, nem késtem. Szóval leültünk a folyosón, és vártunk. Jöttek mentek a fehér ruhások, nővérek, orvosok, betegszállítók és betegek. Sok- sok beteg. Mint kiderült, az ambuláns vizsgálat a műtővel egy folyosón zajlik. Érdekes egy állapot az már szent igaz. Szóval én vártam. Egy nagyon magas, tagbaszakadt, mogorva fehérköppenyes férfi többször elment előttem. A mellettem ülő hölgyet behívta. Megvizsgálta gondolom, aztán csak azt láthattuk, hogy a hölgy ott ül a vizsgáló asztalon bugyiban és melltartóban. Orvosok nővérek, segítők meg ki be ki be és nem mindegyik veszi a fáradságot, hogy becsukja az ajtót. Én meg csak vártam. Az első 5 perc ülés után már a szemem is zsibbadt így álltam vagy sétáltam fel s alá. A betegeket meg gurították ki be. Alig ½ 1 óra alatt 3 kisgyereket toltak be műtétre. 2 agyműtét 1 gerinc. Szörnyen néztek ki kábultan az ágyakon, mindenhonnan csövekkel a testükben. A hozzátartozók meg ott ültek a folyosón imádkoztak meg sírtak. A felnőttek is szörnyen néztek ki. Azért azon elgondolkodik az ember, tudván azt, hogy elvileg itt nem éppen portásműtéteket végeznek:
· Az ambulancia –ahol jönnek- mennek az utcáról besétáló emberek- (esetleg taknyosan, betegen) zsúfolásig tele.
· A műtő elvileg olyan steril, hogy az elmondhatattlan igaz? Lehet, hogy naív a kérdésem, de ha a steril környezetből kitolnak egy zsúfolt, ráadásul huzatos folyosóra egy meztelen- frissen műtőtt beteget. (Itt most csak részletkérdés, hogy éppen az agyát vagy a bokáját műtötték az illetőnek.) mennyit használ az neki?? Mért nem figyelnek arra a betegszállítók, hogy a kábult beteg nem tudja magára visszahúzni a lecsúszó lepedőt, vagy arra, hogy mért kell, hogy vad idegenek lássák az ember kiszolgáltatott, öntudtalan állapotát??
Nem szeretném, ha itt műtenének valaha is.
No szóval én csak vártam. Már a járkálás is elég nehézkesen ment. Ekkor megtortént a csoda valaki megszólította a a nagydarab fehérköppenyes fickót: Köves doktor várjon, magával tartok kávézni… Hurrá! Legalább már azt tudtam, hogy kire is várok több mint 2 órája! Kávézás után a szöszi odamet a dokihoz és ezt mondta: ja egy beteg vár magára a folyosón. A dokim meg megrántotta a vállát és elvonult az orvos pihenő feliratú helységbe. Hmmm… mért gondolom úgy, hogy az a tény, hogy a nővér közel 2 és ½ óra után szólt csak neki, hogy várok rá senkit sem érdekel? No én vártam tovább. Igaz, hogy már a csillagokat láttam de vártam. Nem késtem, mert azt mondták pontos legyek. Ekkor varázsütésre a doki előbújt, és elment mellettem. Ugy nézett rám, mint egy szaros macskakölyökre. Befordult és eltünt. Közben megtörtént a nővéreknél a műszakváltás. Barna meg szöszi el, jött helyette egy rövid barna. Ő egy idő után odajött hozzám, hogy látja, hogy rosszul vagyok segíthet-e? (ritka madár a fehér holló) Mondtam igen, egy pohár víz meg egy új gerinc nagyon jólesne. Vizet kaptam. Szuper! Ekkor elmondtam a bajom, hogy több mint 3 órája várok egy orvosra. Á ne várjon rá, Köves doktor már csak ilyen, elment értekezni, 5 előtt nem jön vissza és olyankor már nem fogad beteget. Azt hiszem a hakllottak enyhe gutaütést válltottak ki belőlem. Mondtam: kérek új időpontot, mert nincs több erőm itt állni. Azt ő nem tud adni, kérjek telefonon. Két orvoshoz jöhetek, az egyik az osztályvezető aki tanár és egy héten 1-szer rendel. Két fontos dolog: kb 7-8!! Hét mire egyáltalán hozzá bekerülhetek és egész napi élelmet meg vizet hozzak magammal annyian vannak. A másik egy agyuntus, akit a mobilján közvetlenül kell keresni. De ő fizetős elsősorban. Ez volt az a pont amikor hazavánszorogtam.
Végezetül:
· 3 hete vártam a mai vizsgálatra az Amerikai úti Idegsebészetnél.
· Közel 5! Órát vártam egy orvosra, aki rám sem hederített.
· Vizsgálat nélkül jöttem haza.
Ugye milyen szép az élet, ha zajlik? J
Képeslapok- sötétben
2008 június 3. | Szerző: katha
A Vágy úgy jelent meg, akár a magány, észrevétlen. Csak leült egy székre a sarokban, karját maga elé fonva nézett, nem kérdezett, de még a szeme sem rebbent. Majd gondolt egyet, felállt mögém lépett mikor nem figyeltem, és csókot lehelt a hajamra. Tudta hogy nem is érzem. Felnevetett. Hangja akár a déli napsütés, éles, fényes és kívánni való, égett baracknyárban égő valóság. Magához ölelt, ó mily tétova mozdulat, mi igaz. Nekem és neki való, egyszeri, ismételhetetlen. Incselkedve játszott velem, parazsam szítva, majd jéggé hűtve, hogy újra átmelegíthessen. Marionett lettem, zsinórjaim kezében. Újra csókolt, bőrömre igézetett lehelve. Keze szorított, úgy ahogy a pap a keresztet, és én nem féltem, csak kértem. Pattogó korbácsszavak űzték az értelmet. Ekkor maga felé fordított és a szemembe nézett. Felemelt, az asztalra ültetett, és mosolyogni kezdett. Rajtam és velem, míg zsinórjaim rendezgette. Halkan gramofondallamokat dúdolt, -megjegyzem jól esett- csak nekem. Megint nézett, végigsimította testemet, és én a lelkem mélyén nyüszítve köszöntem, hogy életet így adott nekem. Kicsit féltem, míg édes fény gyúlt bennem, mikor az ecsettel a szemembe egy fehér pöttyöt biggyesztett. Ekkor a Vágy odébb sétált, kecses teste meg- megremegett, míg a kagylóba beszélni kezdett. : „Üdvözlöm Uram, elkészült a bohóc, mit a múlt héten rendelt.” Az ajtóhoz ment, már nem mosolygott, csak nézett. Utoljára, csendben. A Vágy, aki úgy jelent meg akár a magány, -észrevétlen- a sarokba ültetett, és itt hagyott a sötétben.
fedőneve: Szotyika
2008 június 3. | Szerző: katha
képes riport egy titokban meglesett rémes, egyenlőre falkában járó, vérengző vadálatról…. gyenge idegzetűek kérem csak fél szemmel nézelődjenek!:o)))))))))))
árnykép1-gobelin
2008 június 20. | Szerző: katha
Termékeny nap volt, a tegnap elkezdett árnykép elkészült. Jön még hozzá néhány tündér meg banya :o)
íme :
Oldal ajánlása emailben
X